Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Bachmann, Ingeborg: Fohász a Nagy Medvéhez (Anrufung des großen Bären Magyar nyelven)

Bachmann, Ingeborg portréja
Hajnal Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

Anrufung des großen Bären (Német)

Großer Bär, komm herab zottige Nacht,

Wolkenpelztier mit den alten Augen,

Sternenaugen,

durch das Dickicht brechen schimmernd

deine Pfoten mit den Krallen,

Sternenkrallen,

wachsam halten wir die Herden,

doch gebannt von dir, und mißtrauen

deinen müden Flanken und den scharfen

halbentblößten Zähnen,

alter Bär.

 

Ein Zapfen: eure Welt.

Ihr: die Schuppen dran.

Ich treib sie roll sie

von den Tannen im Anfang

zu den Tannen am Ende,

schnaub sie an, prüf sie im Maul

und pack zu mit den Tatzen.

 

Fürchtet euch oder fürchtet euch nicht!

Zahlt in den Klingelbeutel und gebt

dem blinden Mann ein gutes Wort,

daß er den Bären an der Leine hält.

Und würzt die Lämmer gut.

 

s' könnt sein, daß dieser Bär

sich losreißt nicht mehr droht

und alle Zapfen jagt, die von den Tannen

gefallen sind, den großen, geflügelten,

die aus dem Paradiese stürzten



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.arlindo-correia.com/020101.html

Fohász a Nagy Medvéhez (Magyar)

Nagymedve, jőjj le már, gubancos éj,

felhőbundás állat, vén a szemed,

csillagszemed,

bozóton tör át ragyogva

nehéz mancsod, éles karmod,

csillagkarmod,

vigyázzuk a nyájat ébren,

megigéztél s gyanakodva

nézzük fáradt tomporodat

s kivillanó éles fogad,

vén Medve.

 

Világotok: csak egy toboz.

Ti meg: rajta pikkelyek.

Hajtom, görgetem

fenyves elejétől

a fenyves végéig,

horkanj rájuk, vedd a szádba

és mancsoddal ragadd meg.

 

Ha féltek, ha nem féltek!

Dobjatok a vak embernek

garast s jó szót tányérjába,

hogy a medvét megfékezze

és adjatok sót a nyájnak.

 

Tán egyszer a medve

kitör, nem fenyeget,

s űzi mind a tobozokat,

mik lehulltak szárnyasan a

Paradicsom fenyőiről.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap