Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Heym, Georg: Az éj (Die Nacht Magyar nyelven)

Heym, Georg portréja
Hajnal Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

Die Nacht (Német)

I
Die niedre Mitternacht ist regengelb.
Der schwarze Strom wächst unter Wolken fort
Und an den Ufern, schwankend und verwelkt,
Die sonderbaren Häuser gehen fort.

Die alten Gassen sind in Nacht gekrümmt
Wo in den Toren rote Lampe schwimmt.
Und manchmal wird ein Mensch vorbeigefegt,
Den hinten groß sein schwarzer Schatten schlägt.

Die Füße tanzend wie von Silber leicht.
Der Sturm, der feige seine Locke streicht.
Und wirbelnd wirft er schräge Blicke um.
Und seine Flügelschultern zittern stumm.

II
In niedren Gassen stehen Kinder klein,
Mit Zwiebel-Köpfen um ein Feuerlein.
Und Krüppel wohnen in der Höfe Tor
Und reichen ihre Knochenfüße vor.

Und mancher Baum wird in der Nacht entlaubt,
Der Regen fällt auf manches Trunknen Haupt.
Ein kleines Licht gesteckt,
Wo jemand sterbend seine Klauen streckt.

Die Wächter wandeln sanft und tuten hell
Luft-Diebe springen über die Türen schnell.
Auf einmal fällt ein breiter Lampenschein
Vom Mond-Gehöfte in die Nacht hinein.

III
Auf Schlangenhälsen die feurigen Sterne
Hängen herunter auf schwankende Türme,
Die Dächer gegeißelt. Und Feuer springet,
Wie ein Gespenst durch die Gasse der Stürme.

Fenster schlagen mit Macht. Und Mauern, die alten,
Reißen die Tore auf in zahnlosem Munde.
Aber die Brücken fallen über dem Schlunde
Und der Tod stehet draußen, der Alte.

Aber die Menschen rennen, ohne zu wissen
Blind und schreiend, mit Schwertern und Lanzen.
Unten hallet es dumpf, und die Glocken tanzen,
Schlagend laut auf, von den Winden gerissen.

Die Plätze sind rot und tot. Und riesige Monde
Steigen über die Dächer mit steifen Beinen
Den fiebernden Schläfern tief in die Kammer zu scheinen,
Und die Stirne wird fahl wie frierendes Leinen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://gedichte.xbib.de

Az éj (Magyar)

I
Ésősárga az éjfél s alacsony,
nő a sötét folyam felhők alatt,
ingva és hervadva a partokon
a gubbasztó torz ház mind elmarad.

Éjbe görbül a vén utcák sora,
kapukban rőt lámpa úszik tova.
Émber néha sodródik arra csak,
mögötte sötét árnyéka halad.

Könnyű lába, mint ezüst, táncra lép.
Haját sunyi vihar simítja ép.
Kavarog s vet ferde tekintetet
és szárnyas válla némán megremeg.

II
Sekély utcán állnak kisgyerekek,
mint tüzecske körül hagymafejek.
És bénák laknak a kapuk alatt,
nyujtogatják a csontvázlábakat.

Pár fa az éjben megkopaszodott,
részegek fején az eső kopog.
Ablakban fent bújik kis lámpafény,
hol valaki holtan kinyúlik ép.

A bakter szeliden tutulva jár.
Szél-tolvaj surran az ajtókba már.
A holdnak udvarából hirtelen
széles fénysáv hull át az éjjelen.

III
Kígyónyakakról a csillagok szikrázva
lebegő tornyokra most lefele csüngnek
s korbácsolnak tetőket. Mint a kisértet,
viharok utcáin száll lángja a tűznek.

Ablakok csapódnak s vén falak feltépnek
kapukat: sötét és fogatlan a szájuk.
De szakadék tátong s híd zuhan reájuk,
ott künn a vén halál vár. Kongnak a léptek.

És mitse tudva az emberek rohannak,
ordítnak vakultan, lándzsával és tőrrel.
Tompán kong odalenn. A szelek nekidőlnek
- kötelét tépve - a táncoló harangnak.

A terek vörösek és holtak. Nagy holdak
tetők fölé lépnek merev hosszu lábon,
lázas alvók szobájába mélyen belenéznek,
s homlokuk elsápad, mint vacogó vászon.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. G.

minimap