Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Celan, Paul: Későn és mélyen (Spät und tief Magyar nyelven)

Celan, Paul portréja
Lator László portréja

Vissza a fordító lapjára

Spät und tief (Német)

Boshaft wie goldene Rede beginnt diese Nacht.

Wir essen die Äpfel der Stummen.

Wir tuen ein Werk, das man gern seinem Stern überläßt;

wir stehen im Herbst unsrer Linden als sinnendes Fahnenrot,

 

als brennende Gäste vom Süden.

Wir schwören bei Christus dem Neuen, den Staub zu vermählen dem Staube,

die Vögel dem wandernden Schuh,

unser Herz einer Stiege im Wasser.

Wir schwören der Welt die heiligen Schwüre des Sandes,

wir schwören sie gern,

wir schwören sie laut von den Dächern des traumlosen Schlafes

und schwenken das Weißhaar der Zeit...

 

Sie rufen: Ihr lästert!

 

Wir wissen es längst.

Wir wissen es längst, doch was tuts?

Ihr mahlt in den Mühlen des Todes das weiße Mehl der Verheißung,

ihr setzet es vor unsern Brüdern und Schwestern -

Wir schwenken das Weißhaar der Zeit.

 

Ihr mahnt uns: Ihr lästert!

Wir wissen es wohl,

es komme die Schuld über uns.

Es komme die Schuld über unser aller warnenden Zeichen,

es komme das gurgelnde Meer,

der geharnischte Windstoß der Umkehr,

der mitternächtige Tag,

es komme, was niemals noch war!

 

Es komme ein Mensch aus dem Grabe.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.deutsch-gymnasium.de/fortbildung/Exillyrik

Későn és mélyen (Magyar)

Mint az arany szavak, álnok a közelitő éj.

Mi a némák almájába haraptunk.

Tesszük a dolgunkat, nem bízzuk a csillagainkra;

hársfáink őszében, mint eszmélő zászló vöröse, állunk,

 

dél küldöttei, láng-jövevények.

Esküt mondunk Krisztusban az újra: por frigyesüIjön a porral,

madarak vándorsaruval,

grádiccsal a vízben a szívünk.

Mondjuk a szürke homok szent esküszavát a világnak,

mondjuk szivesen,

álomtalan alvás ormairól mondjuk harsányan az esküt,

és lengetjük dérverte haját az időnek...

 

S ők szólnak: káromlás szavatok!

 

Rég tudjuk: igaz.

Rég tudjuk: igaz – de ki bánja?

A halál malmában az ígéret lánglisztjét őrletitek ti,

táplálni atyánkfiait –

Lengetjük dérverte haját az időnek.

 

Ti szóltok: káromlás szavatok!

Jól tudjuk: igaz,

ránk szálljon a vétek.

Szálljon az intelmes jelekért a fejünkre a vétek,

jöjjön a hörgő tenger,

páncélban a visszalökő szél,

az éjféli nappal,

jöjjön a még-soha-nem-volt!

 

Jöjjön egy ember a sírból.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap