Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Celan, Paul: Tűz és víz (Wasser und Feuer Magyar nyelven)

Celan, Paul portréja
Lator László portréja

Vissza a fordító lapjára

Wasser und Feuer (Német)

So warf ich dich denn in den Turm und sprach ein Wort zu den Eiben,

draus sprang eine Flamme, die maß dir ein Kleid an, dein Brautkleid:

 

Hell ist die Nacht,

hell ist die Nacht, die uns Herzen erfand

hell ist die Nacht!

 

Sie leuchtet weit übers Meer,

sie weckt die Monde im Sund und hebt sie auf gischtende Tische,

sie wäscht sie mir rein von der Zeit:

Totes Silber, leb auf, sei Schüssel und Napf wie die Muschel!

 

Der Tisch wogt stundauf und stundab,

der Wind füllt die Becher,

das Meer wälzt die Speise heran:

das schweifende Aug, das gewitternde Ohr,

den Fisch und die Schlange –

 

Der Tisch wogt nachtaus und nachtein,

und über mir fluten die Fahnen der Völker,

und neben mir rudern die Menschen die Särge an Land,

und unter mir himmelts und sternts wie daheim um Johanni!

 

Und ich blick hinüber zu dir,

Feuerumsonnte:

Denk an die Zeit, da die Nacht mit uns auf den Berg stieg,

denk an die Zeit,

denk, daß ich war, was ich bin:

ein Meister der Kerker und Türme,

ein Hauch in den Eiben, ein Zecher im Meer,

ein Wort, zu dem du herabbrennst.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lyrikline.org/index.php

Tűz és víz (Magyar)

Vetettelek hát a toronyba, s szóval szóltam a tiszafákhoz,

láng lobbant, ruhát szabott rád, menyasszonyi ruhádat:

 

világos az éj,

világos az éj, mely szívet koholt nekünk,

világos az éj!

 

Messze világit a tengeren,

felveri a szoros holdjait, tajtékzó asztalokra dobja,

lemossa róluk az időt:

halott ezüst, éledj meg, légy mint a kagyló: tál és csésze!

 

Órairánt és óraellen sodródik az asztal,

a poharak széllel töltekeznek,

görget a tenger étket:

kósza szemet, viharzó fület,

halat és kígyót -

 

Éjnek és éjből sodródik az asztal,

s fölöttem áradnak a népek lobogói,

s mellettem a koporsókban partnak eveznek az emberek,

és alattam égzik és csillagzik, mint otthon Johanni felé.

 

És átnézek hozzád,

tűznapsugarazta:

Gondolj az időre, mikor az éj velünk kapaszkodott a hegyre,

gondolj az időre,

gondold: az voltam, ami most:

börtönök s tornyok mestere,

tiszafán-fuvalló, tengeren-dőzsölő,

lángod-belealszik szó.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://worldlibrary.net/eBooks

minimap