Hesse, Hermann: A béke elé (Dem Frieden entgegen Magyar nyelven)

Aus Haßtraum und Blutrausch

Erwachend, blind noch und taub

Vom Blitz und tödlichen Lärm des Krieges,

Alles Grauenhafte gewohnt,

Lassen von ihren Waffen,

Von ihrem furchtbaren Tagwerk

Die ermüdeten Krieger

"Friede" tönt es

Wie aus Märchen, aus Kinderträumen her.

"Friede". Und kaum zu freuen

Wagt sich das Herz, ihm sind näher die Tränen.

Arme Menschen sind wir,

So des Guten wie des Bösen fähig,

Tiere und Götter. Wie drückt das Weh,

Drückt die Scham uns heut zu Boden.

Aber wir hoffen. Und in der Brust

Lebt uns glühende Ahnung

Von den Wundern der Liebe.

Brüder! Uns steht zum Geiste,

Steht zur Liebe die Heimkehr

Und zu allen verlorenen

Paradiesen die Pforte offen.

Wollet! Hoffet! Liebet!

Und die Erde gehört euch wieder.

Gyűlölet álmából és vérözönből

ocsudva, vakon és siketen még

a háború mennykövétől és halálos zsivajától,

megszokva minden iszonyt,

szabadulnak fegyvereiktől,

rettentő napi dolgaiktól

a fáradt harcosok.

„Béke!" mintha mesékből,

gyermekálmainkból csengne a szó.

„Béke!" S mégis alig mer

örülni a szív, közelebb van a könnyhöz.

Szegény emberek mi,

jóra, rosszra egyként hajlamosak,

állatok és istenek! Hogy a földre teper ma

minket a kín meg a szégyen!

De remélünk. És a szivünkben

lángoló sejtelem él

a szerelem csodáiról.

Testvérek! nyitva az út

szellemhez és szerelemhez,

s az ajtó minden elveszett

paradicsomokhoz előttünk.

Akarj! Remélj ! Szeress!

S a tiéd lesz újra a föld.