Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Lasker-Schüler, Else: Gyermekemhez (An mein Kind Magyar nyelven)

Lasker-Schüler, Else portréja
Hajnal Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

An mein Kind (Német)

Immer wieder wirst du mir

Im scheidenden Jahre sterben, mein Kind,

 

Wenn das Laub zerfließt

Und die Zweige schmal werden.

 

Mit den roten Rosen

Hast du den Tod bitter gekostet,

 

Nicht ein einziges welkendes Pochen

Blieb dir erspart.

 

Darum weine ich sehr, ewiglich…

In der Nacht meines Herzens.

 

Noch seufzen aus mir die Schlummerlieder,

Die dich in den Todesschlaf schluchzten,

 

Und meine Augen wenden sich nicht mehr

Der Welt zu;

 

Das Grün des Laubes tut ihnen weh.

- Aber der Ewige wohnt in mir.

 

Die Liebe zu dir ist das Bildnis,

Das man sich von Gott machen darf.

 

Ich sah auch die Engel im Weinen,

Im Wind und im Schneeregen.

 

Sie schwebten…

In einer himmlischen Luft.

 

Wenn der Mond in Blüte steht

Gleicht er deinem Leben, mein Kind.

 

Und ich mag nicht hinsehen

Wie der lichtspendende Falter sorglos dahinschwebt.

 

Nie ahnte ich den Tod

- Spüren um dich, mein Kind -

 

Und ich liebe des Zimmers Wände,

Die ich bemale mit deinem Knabenantlitz.

 

Die Sterne, die in diesem Monat

So viele sprühend ins Leben fallen,

Tropfen schwer auf mein Herz.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.deutschelyrik.de

Gyermekemhez (Magyar)

Mindig, ha fordul az év,

számomra újra meghalsz, Gyermekem,

 

mikor szétfolyik a lomb

és elvékonyodnak az ágak.

 

Piros rózsáiddal

keserűn megkóstoltad a halált,

 

egyetlen hervadt dobogástól sem

kímélt a sors.

 

Ezért sírok, csak sírok én örökre...

szivem sötét éjszakáján.

 

Még sóhajtnak számból az altatódalok,

mikkel örök álomba zokogtalak,

 

szemeim többé nem fordulnak már

a világ felé;

 

a lombok zöldje fáj nekik.

- Ám az Örökkévaló bennem lakik.

 

Szeretetem irántad az a képmás,

mit Istenről magamnak faragnom szabad.

 

Láttam, az angyalok mint sírtak

a szélben és havas esőben.

 

Ott lebegtek...

égi levegőben.

 

Ha virágjában áll a hold,

életedhez hasonló, Gyermekem.

 

És már nem tudok odanézni,

ha a fényt hozó lepke gondtalan lebeg.

 

Sose sejtettem a halált

körötted, Gyermekem -

 

És szeretem a szoba falait,

mit telerajzolok gyerekarcoddal.

 

Oly sok csillag fut le szikrázva

az életbe ebben a hónapban -

s mindnek súlya szívemre hull.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. G.

Kapcsolódó videók


minimap