Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Benn, Gottfried: Földalatti (Untergrundbahn Magyar nyelven)

Benn, Gottfried portréja
Hajnal Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

Untergrundbahn (Német)

Die weichen Schauer. Blütenfrühe. Wie

aus warmen Fellen kommt es aus den Wäldern.

Ein Rot schwärmt auf. Das große Blut steigt an.

 

Durch all den Frühling kommt die fremde Frau.

Der Strumpf am Spann ist da. Doch, wo er endet,

ist weit von mir. Ich schluchze auf der Schwelle:

laues Geblühe, fremde Feuchtigkeiten.

 

Oh, wie ihr Mund die laue Luft verprasst!

Du Rosenhirn, Meer-Blut, du Höherzwielicht,

du Erdenbeet, wie strömen deine Hüften

so kühl den Hauch hervor, in dem du gehst!

 

Dunkel: nun lebt es unter ihren Kleidern:

nur weißes Tier, gelöst und stummer Duft.

 

Ein armer Hirnhund, schwer mit Gott behangen.

Ich bin der Stirn so satt. Oh, ein Gerüste

von Blütenkolben löste sanft sie ab

und schwellte mit und schauerte und triefte.

 

So losgelöst. So müde. Ich will wandern.

Blutlos die Wege. Lieder aus den Gärten.

Schatten und Sintflut. Fernes Glück: ein Sterben

hin in des Meers erlösend tiefes Blau.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://tigerloaf.blogspot.com/2008/11

Földalatti (Magyar)

Lágy borzongások. Virághajnalok.

Mint prémből, az erdők felől meleg jön.

Piros lobban. Árad sűrűn a vér.

 

Idegen nő jön a tavaszon át.

Rüsztjét nézem. De messze a harisnya

felső széle. Küszöbén zokogok csak:

idegen nyirkosság, langyos virágzás.

 

Szája mint tékozol langy levegőt!

Te rózsaagy, tenger-vér, te isten-derengés,

te földvirágágy, mily hűvösen ontja

magából csípőd a járást, ahogy jársz!

 

Sötét: most ott él ruhái alatt:

csak fehér állat, oldott néma illat.

 

Istennel terhelt szegény agy-kutya.

Oly homlokcsömöröm van. Váltaná fel,

ó, virágtorzsa-állvány szeliden,

s vele duzzadna, borzongna, csöpögne.

 

Oly oldott, fáradt vagyok. Vándorolnék.

Vértelen utakon. Dal száll a kertből.

Árny s vázözön. Távoli boldogság: halál

a tenger megváltó kékjébe hullva.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap