Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Nezval, Vítězslav: TU 104 (TU 104 Magyar nyelven)

Nezval, Vítězslav portréja

TU 104 (Cseh)

Ve výši deset tisíc pět set metrů,
kam nedoletí ani skřivánek,
naučil jsem se zbožňovat svůj věk,
věk televize, letadel a svetrů.

Věk, kdy lze letět z pólu na oázu,
jak jezdilo se kdysi na výlet.
Prožívám právě tento slavný let,
mávaje rukou Sovětskému svazu.

V té výšce, sedě jako doma v křesle,
nad křídlem, nad tím fantastickým veslem,
v ozonu, v kterém není bzukot much,

horoucně přeji světu při tom letu
bratrství, mír a stromy plné květů –
pak dřímal jsem v té výšce jako bůh.


.....................
TU [= Tupoljev, szovjet repülőgéptervező] 104: szovjet repülőgépmárka.

Az utolsó sor: „Mint az isten.” Az eredetiben ez úgy is olvasható, hogy „Mint egy isten”, és igazság szerint inkább erre gondolhatott a felszínes és gyermeteg Nezval, nem pedig arra, hogy Isten, az európai civilizáció többezer éves irányítója, sajnálatos módon elszunnyadt. Mit neki Hekuba, mit neki Isten! Mélyebb vagy eredetibb gondolkodású költő, mint például Emily Dickinson, akinek homlokegyenest ellenkező jellegű verseit Nezval verseivel váltogatva fordítgatom, nyilván ezt írta volna, a gyermekkorában feltehetőleg jól belésulykolt zsoltárok közül a 121.-re célozva: „Imé nem szunnyad és nem aluszik az Izráelnek őrizője”, azaz Isten.

Nezval magyarulbábelbenbeli Életrajza azt írja, hogy a háború után írt versei nem érik el korábbi verseinek színvonalát. Énszerintem többnyire korábbi versei sem érik el a saját színvonalukat: rengeteget írt, verseinek gyakran érdekes és eredeti, még sokkal gyakrabban lapos központi gondolata körül véletlenszerűen lebegnek különféle tematikai és formai érdekességek, gyakran a rímlehetőségek véletlenszerű összecsengése által generálva. Mint pl. itt: az első strófa utolsó sora az eredetiben szó szerint:

a televízió, a repülőgépek és a pulóverek korában.

A „pulóver” egyszerűen úgy került oda, hogy jól rímel az első sor utolsó szavával (metrů = méterek). Namármost a pulóvert vagy nyolcvan-száz évvel a vers keletkezése (1957) előtt „találták fel”, ezért a XX. század közepét a pulóverek korának nevezni, az vagy szamárság, vagy irónia. De a repülőgépet is vagy ötven évvel a vers keletkezése előtt találták fel! Az ötvenes években emlékeim szerint több repülőgépet láttam, mint személyautót, semmiféle feltűnést sem keltettek, még bennünk, gyerekekben sem. Nezval egész életében láthatott repülőgépeket. Lelkendezését inkább az váltotta ki, hogy az a repülőgép nem egyszerűen repülőgép volt, hanem: SZOVJET repülőgép! A felszínes és gyermeteg Nezval a Szovjetúnióért lelkesedik. De ne felejtsük el, hogy komoly, nem felszínes és nem gyermeteg tudósok, írók, művészek, köztük nem egy Nobel-díjas, szintén gyermetegen lelkesedtek a gulagos, népelnyomó és népirtó szovjet rendszerért... sőt nem is gyermetegen, hanem éppen ellenkezőleg felelőtlenül, morálisan súlyosan elítélendő módon.



FeltöltőEfraim Israel
KiadóHost - vydavatelství, s.r.o.
Az idézet forrásaVítězslav Nezval: Básně III.
Könyvoldal (tól–ig)428
Megjelenés ideje

TU 104 (Magyar)

Tízezer méternyi magasban,
hol nincsenek énekesmadarak,
kezdtem isteníteni koromat,
mert TV, repülő s ruhafogas van.

Mert úgy úszik földrészek közt e csónak,
mint nyári piknikekre valaha.
Így élem én e dicső repülést ki ma,
integetve a Szovjetúniónak.

Úgy ülök itt, mint otthon a fotőjben,
csodaevező a gépszárny előttem,
az ózonban, hol légy sem zümmög, itt fenn,

az embereknek forrón itt kívántam én
békét, barátságot e földtekén –
s elszunnyadtam az égben, mint az isten.


.............................
Ám Nezvalnak csak félig eredeti, de félig lapos sőt grafomániás költészetből gyakran érdekes dolgok pattannak ki, olykor csak úgy maguktól, Nezval szándéka ellenére, vagy attól függetlenül. Az, hogy egy kalap alá veszi a televíziót, a repülőgépet és a még banálisabb pulóvert, az irónikus nyelvöltögetésnek is olvasható, ti. hogy ’a repülőgép meg a TV is ugyanolyan lapos dolog’, noha ezt Nezval feje nyilván egyáltalán nem gondolja... Az is, hogy a „legyek” és az „isten” szó rímel: ha ugyanez Emily Dickinson, Yeats vagy más komoly költő versében fordulna elő, mély és komplex szerzői intenciót lehetne kiolvasni belőle: olyasmit hogy a Biblia Istene által annyira elítélt Belzebub, szó szerint "Légy-Úr, a Legyek Ura", nevű bálvány és egyáltalán a bálványimádás nem létezik a Magasságokban, vagy hogy ma már nem létezik, csakhogy Isten maga is alszik... Az egész versből meg azt, hogy 'a szellem szárnyalását korunkra egy alumíniumdoboz repülése váltotta fel, Isten alszik'... Nezvalnak aligha lehet mély és komplex intenciót tulajdonítani, de ilyesfajta jelentéslehetőség mégis csak odaolvasható, mégiscsak odagenerálódott valahogyan, valamiféle automatikus jelentésgenerálódás folytán...

Az egyik legmegbecsültebb cseh irodalomkritikus (František Šalda), azt írta Nezvalnak talán legnépszerűbb verseiről, a Róbert Dávid-balladákról (l. néhányukat a Bábelen), hogy felszínesek, üres bravúroskodások. Ez tökéletesen igaz, mindazonáltal nem csak azért olyan népszerűek azok Csehországban, mert az olvasóközönség ostoba vagy komolytalan. Hanem azért is – főleg azért –, mert érdekesek. Ha valami nem lehet egyszerre mély is meg érdekes is, hanem csak vagy az egyik vagy a másik, akkor én az érdekességet választanám... „Minden műfaj jó, kivéve az unalmas műfajt”, írta Voltaire. Ebben én egyetértek vele.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap