Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Bezruč, Petr: Piros virág (Sziléziai dalok) (Červený květ (Slezské písně) Magyar nyelven)

Bezruč, Petr portréja
Répás Norbert portréja

Vissza a fordító lapjára

Červený květ (Slezské písně) (Cseh)

Za temným oknem, v květníku sivém,
hrubý a špičatý mračil se kaktus.
Jednoho jitra
červený z lodyhy vyrazil kalich,
červený květ.

Byl u nás básník, co jiné měl oči,
co měl rád vonné a nádherné růže.
Distichem zvučným
pochválil růži a odsoudil pyšně
ten rudý květ.

Jsou duše drsné, co samy šly žitím,
hroty a ostny je zalily vrchem.
Co měly v srdci?
Kvetly-li jednou a kvetly-li v noci,
hleď, rudým květem...



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásahttp://www.cesky-jazyk.cz/cjl/

Piros virág (Sziléziai dalok) (Magyar)

Sötét ablak mögött, szürke cserépben
durván és hegyesen kaktusz duzzogott.
Egy reggelen
szárából piros kehely tört elő,
piros virág.

Volt nálunk egy költő, szeme másképp látott,
ő az illatos ékes rózsákat kedvelte.
Hangzatos kétsorossal[1]
magasztalta a rózsát, de a vörös kelyhet
büszkén lefokozta.

Vannak rideg lelkek, kik egyedül járták éltüket
és hegyrakásnyi él meg tüske árasztotta őket el.
Mi lakolt szívükben?
Ha egyszer kivirultak és éjszaka virultak,
lásd, vörös virágba fakadtak...



[1] Kétsoros = dichtichon, az elégia a görögöknél egyéni érzelmeket és gondolatokat közlő, gyakran szerelmi költemény volt; formája mindig disztichon (hexameter és pentameter). A későbbi költőknél formája is, tartalma is megváltozott: bármilyen formában írt verset elégiának nevezünk, ha tárgya panaszos, kesergő, mélázó. A disztichon volt állandó formája az epigrammának is (a szó jelentése: felírás). Éppen mert felírásra, kőbe vésésre volt szánva, csak rövid lehetett. Rendszerint valami bölcs igazságot fejezett ki csattanás formában. A rómaiaknál gúnyos ízt kapott. Az egyéni érzésnek alig volt szerepe a lírában. Ebben a tekintetben már fejlődést jelentett, amikor divatossá vált a vers ilyenforma megkezdése: Ám énekelje más ezt meg azt, én ezt meg amazt akarom megénekelni. Változatosabbá tette a lírai formákat és a kifejezett egyéni érzést két nagy görög költő, Alkaiosz és az első költőnő, Szapphó, a nőiesség, az asszonyi vágyakozás őszinte megszólaltatója. Forrás: Benedek Marcell, Világirodalom I. Az első nagy korszak, Minerva zsebkönyvek.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásasaját

minimap