Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Březina, Otokar: A halál tekintete (Pohled smrti Magyar nyelven)

Březina, Otokar portréja

Pohled smrti (Cseh)

U hlav lože a v soumracích tušení, mnohokrát, vím,
pohled můj zhasínal před vítězným pohledem tvým.

V mém slabosť a touha, smích ocele blyštící v tvém,
a v jeho zrcadle myšlénku vlastní uviděl jsem.

Šla bledá a zmatená v dálku zavátých, neznámých Měst
do šera a polárních nocí němou únavou cest.

Úzkosť nejistoty tuhla jí v tvář a věčných prostorů chlad
na zmučené údy spínal jí, umdlené, kovový šat.

V záhyby mizících tvarů mlhami ze zraků tvých,
jak z květu mystického stromu střásal se přívalem sníh,

a houstl a temněl, zář do sebe vpíjel a šlehal a vál,
na ranách mé myšlénky jak v narudlých plamenech tál.

U hlav lože a v soumracích tušení, mnohokrát, vím,
pohled můj zhasínal před utkvělým pohledem tvým.

Jak somnambul svedený z lože, bledý, spoután a něm
pod hypnosou Nepoznaného jdu se svým snem

a přede mnou chví se, v umdlených rukou mých dní,
zraky tvými rozžatá světla pohřebních pochodní.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://cs.wikisource.org/wiki/Tajemn %C3%A9_d%C3%A1lky/Pohled_smrti

A halál tekintete (Magyar)

Ágyfejnél tekintetem, és sejtelemalkonyokon,
győzelmes tekintetedtől sokszor húnyt ki, tudom.

Gyengeség s vágy az enyémben, tiédben villogó                                                                                 vasmosolyod,
s tükrében megpillantottam a bennem lett gondolatot.

Ment befújt, nemismert Városok távolába félve, kuszán,
sarki éjekbe, homályba, utak néma lankadatán.

A kétség szorongása sápadt arcára s az örök terek fagya
kalapált fémruhát gyötrött, elernyedt tagjaira.

Szemedből szétfoszló formák redőibe ködgomolyok,
mint misztikus fa virágából hó zuhogott,

és sötétült, sűrűdt, a ragyogást beitta fergetege,
mint vöröslő lángokba olvadt gondolatom sebeibe.

Ágyfejnél tekintetem, és sejtelem-alkonyokon,
rámmeredt tekintetedtől sokszor húnyt ki, tudom.

Sápadtan, némán, gúzsbakötötten mint holdkórosok
az Ismeretlennek hypnózisában álmommal futva futok,

és reszket előttem, napjaim elernyedt kezeiben,
szemed gyújtotta temetési fáklyáknak fénye fenn.



FeltöltőEfraim Israel
KiadóEurópa Könyvkiaqdó
Az idézet forrásaOtokar Březina: Rejtett történelem
Könyvoldal (tól–ig)102
Megjelenés ideje

minimap