Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Březina, Otokar: Az anyag gyásza (Smutek hmoty Magyar nyelven)

Březina, Otokar portréja

Smutek hmoty (Cseh)

Sem nikdo z živých nezbloudí. Jen vzkříšen zraky mými
vstal smutek těchto míst a kroky bázní ztlumenými,
by bratří neviditelných ze spánku nevyrušil,
mi vyšel naproti. (Jich oddech rythmický jsem tušil,
jak v tvář mi zavál, ledový, a v světel žhavém vření
se jíní chytal jehlami na vegetace snění.)

A vzlykem dychtivým sem Vody z dálky zazvonily,
jak nesčíslné rty by žíznivě se naklonily
a pily z hořkých pramenů. A nové za nimi a třetí,
jediným létem vyprahlé, bez nasycení, po staletí.

Žal stromů, resignovaný, v mou duši z hloubky vydech',
o smutku hmoty hovořil a lethargických klidech,
kde světel vlákna hedvábná pro svatební šat žití
zem spřádá černýma a svráskalýma rukama a nítí
svůj oheň, zvolna hasnoucí, Vestálka zadumčivá.
Zpěv sester, mrtvých před věky, jejž doprovodem zpívá,
bez echa letí věčností a v jeho rythmu tíži,
zrcadle magickém, se zjevy přivolaných duchů zhlíží.



FeltöltőEfraim Israel
KiadóMánes
Az idézet forrásaBásnické spisy Otakara Březiny IV., Stavitelé chrámu
Könyvoldal (tól–ig)21
Megjelenés ideje

Az anyag gyásza (Magyar)

Itt nem jár senki, aki él. Csak tekinteteimtől
támadt e helyek gyásza fel, s némán a félelemtől,
hogy láthatatlan sok fivért álmából fel ne verjen,
elébem sietett. (Ritmikus légzésük neszeltem,
hogy rámfújt, jegesen, s a fények izzó lángolásán
dérhez nyúlt tűivel vegetációk álmodásán.)

S a Vizek távolról vágyódó zokogással megcsendültek,
mint számtalan ajkak hogy mohón inni megmerültek
légyen a sós forrásokban. S utánuk újak, s harmadiglan,
egy-örök nyártól tikkadón, korokig szomjuk-olthatatlan.

Bú lehelt, rezignált, a lelkembe a parti fákról,
az anyag gyászáról beszélt s a halk letargiákról,
az élet nászruhájának hol fények selyemszálát
fonja a föld fekete, ráncos kézzel s szítja lángját,
lassanként kihúnyó tüzét, merengő Vesta-papnő.
Korok előtt holt nővérek dala, mit mond, míg fényfonat nő,
száll visszhangtalanul az örökléten s nehéz ütemébe,
mágikus tükörbe, néz megidézett szellemeknek képe.



FeltöltőEfraim Israel
KiadóEurópa Könyvkiadó, Budapest
Az idézet forrásaOtokar Březina: Rejtett történelem
Könyvoldal (tól–ig)56
Megjelenés ideje

minimap