Захвърлен в природата (Bolgár)
Едва ли има нещо по-естествено от това да мразиш природата. Но хората не го разбират поради шантавите си възгледи. Мнозина например смятат, че този свят се управлява от дявола. Както казват някои от древните, той видял Божието царство и се опитал да направи нещо подобно. Дяволът е жалък имитатор, по техните собствени думи. Обаче не напълно бездарен, казват те, а също и много жесток. Но всичко това са врели-некипели. Други пък смятат, че светът е на Господ. Ако е така, то Той не е онзи, за който го мислят, а само някакъв експериментиращ идиот. И това са врели-некипели. Но ако не е нито едното, нито другото, тогава какво ще е? – би попитал някой. Това е глупав въпрос. Ето какво: светът е просто дело на безумната природа. Затова именно изглежда такъв, понеже е тъкмо нейно дело. Тя е абсолютно безумна, въплъщение на хаоса, игра на слепия случай. Аз изпитвам към природата дълбока омраза. Да, така е! Ако има нещо, което наистина да мразя дълбоко, това е природата. Има ли нещо по-безкрайно енергично, по-обилно плодовито и в същото време по-безумно от нея? разбира се, че не! Ако природата бе взела човешки образ и се разхождаше по улиците на Севиля, отдавна да е затворена като опасен луд, а може би дори и изгорена от Инквизицията. Тя би била разбира се от женски пол, раждаща деца през пет минути, смеейки се и поскачайки в същото време, и оплождана без видим причинител, сякаш от самия вятър. Да, природата е абсолютно безумна! Но тъкмо тя е родителката на света. Не дяволът или Господ, не някой зъл гений или експериментиращ идиот, още по-малко добрият Бог, а просто една безумна, изтъкана от случайности, всесилна, всесляпа и хаотична природа. Като на медицинско лице, на мен всъщност ми отива да мисля така. Но това значи само, че съм попаднал на мястото си, защото аз действително и дълбоко изповядвам гореописаните възгледи. Името ми е Гимараеш да Силва. Да Силва впрочем е измислица, понеже благородническата титла кара хората да обръщат повече внимание на това, което казваш. Пък и доктор Монардес искаше да променя по подобен начин името си, за да може без притеснения да ме представя като свой асистент. „Това е моят асистент Да Силва“ – казва сега д-р Монардес и така наистина звучи по-добре. Понякога той дори ме представя като „доктор Да Силва“. Аз, разбира се, все още не съм доктор – макар че се надявам някой ден да стана, – а само помощник и ученик на д-р Монардес. Между другото той никога не казва, че съм португалец. В Севиля е срамно да си португалец. Смята се, че португалците миришат лошо, разнасят малария, понеже идват пеш през блатата около града, постоянно се представят за случайно попаднали в Севиля благородници и гледат да излъжат всеки, който могат, за дребни суми. „Аз съм – казва – Жоао да-еди-кой-си, идвам да купя изгодно едно парче земя в Пеняна“ или „да строя кораб в Кадис“. После почва да се прави на глупав, тъй че ти да се излъжеш и да решиш да се включиш в начинанието, обикновено много евтино и с голяма изгода, а после той изчезва с дукатите. Любопитното тук е, че всеизвестната изкусителна сила на парите завърта ума на този, който ги дава – сравнително рядък и интересен случай, изградил благополучието на множество мошеници, например собствениците на игрални къщи, – понеже ако бе запазил поне малко присъствие на духа, той би се запитал защо някой ще идва да купува земя или да строи кораб в Испания при положение, че в Португалия това е много по-евтино. Но явно хората престават да мислят в подобни случаи. Поради това Севиля е пълна с фалшиви разписки от португалци. Дори д-р Монардес има една. Feltöltő | Rémai marianne |
Kiadó | Жанет 45 |
Az idézet forrása | Милен Русков, Захвърлен в природата, Жанет 45, 2008 |
Könyvoldal (tól–ig) | 9-11 |
Megjelenés ideje | 2008 |
|
Nyakig a természetben (részlet) (Magyar)
Mi sem természetesebb, mint utálni a természetet. De az emberek ezt nem értik, mert zavarosak a nézeteik. Sokan például úgy vélik, hogy a földi világot az ördög irányítja. Régen némelyek még azt is mondták, hogy a gonosz megnézte magának az Úr birodalmát, és megpróbált valami hasonlót teremteni. Ha rájuk hallgatunk, akkor az ördög csupán egy szánalmas imitátor. Csakhogy teljesen tehetségtelen, mondják, ráadásul rémesen kegyetlen is. Lári-fári. Mások meg úgy tartják, hogy a világ Istentől való. Ha tényleg így lenne, akkor ő nem az, akinek gondolják, hanem csak egy kísérletező félnótás. Ez is sületlenség. De ha se ez, se az, akkor micsoda? – merülhet fel az emberben. Ostoba kérdés. Megmondom: a világ az esztelen természet műve. Éppen azért néz ki pontosan úgy, ahogy, mert az ő műve. A természet teljesen agyament, a káosz megtestesülése, a vakvéletlen játéka. Mély gyűlölettel viseltetem a természet iránt. Bizony! Ha valamit, akkor a természetet szívből utálom. Vagy tudunk másról, amibe ennyi energia szorult, ami ennyire zabolátlanul termékeny és ugyanakkor ennyire eszement? Nyilván nincs ilyen! Ha a természet emberi alakot öltve kisétálna Sevillában az utcára, egy szempillantás alat lefognák, mint közveszélyes őrültet, vagy esetleg máglyára küldené az Inkvizíció. Nyilván nőnemű lenne, nagy vihorászva és ugrándozva szülne ötpercenként egy gyereket, közben meg-megtermékenyülne bármiféle látható elkövető nélkül, mintha maga a szél csinálná fel. Igen, a természet tökéletesen esztelen! De hát épp ő a világ szülőanyja. Nem az ördög, vagy az Úr, nem valamiféle gonosz szellem, vagy kísérletező félnótás, legkevésbé a jó Öregisten, hanem egyszerűen az esztelen, véletlenekből tákolt, mindenható, ősvak és katyvaszos természet. Ez a gondolatmenet különösen illik hozzám, mivel gyógyászati területen állok alkalmazásban. Ám ez csak azt bizonyítja, hogy a megfelelő helyre kerültem, mert én szívből és őszintén azonosulok a fenti nézetekkel.
A nevem Guimarães da Silva. Megjegyzem, a da Silvát azért toldottam hozzá, mert a nemesi rang arra készteti az embereket, hogy jobban odafigyeljenek a mondandómra. Ráadásul Monardes doktor is támogatta ezt a bővítést, mert így gond nélkül be tud mutatni, mint az asszisztensét. „Ez itt da Silva, az asszisztensem” – szokta mondani Monardes doktor, és ez így tényleg jobban hangzik. Néha „doktor da Silvaként” mutat be. Természetesen még nem vagyok doktor, s bár remélem, hogy egy nap az leszek, jelenleg csak Monardes doktor segítőjeként és növendékeként ügyködöm. Mellesleg ő sosem említi, hogy portugál vagyok. Úgy tartják, a portugáloknak rossz a szaguk és maláriát terjesztenek, mert gyalog érkeznek a város környéki mocsarak felől, mindig úgy tálalják magukat, mintha véletlenül Sevillába tévedt nemesek lennének, és akit csak lehet, megpróbálnak kis összegekre levenni. „João da ez-meg-ez vagyok – mondja –, jöttem, hogy jó áron vegyek egy telket Peñanában”, vagy: „hogy hajót építsek Cádizban”. Ezután úgy eljátssza a tökkelütöttet, hogy a másik bedől neki, és betársul a vállalkozásba, ami rendszerint kevés befektetést igényel, ellenben busás haszonnal kecsegtet, majd a portugál felszívódik a dukátokkal. A különös ebben az, hogy a pénz közismert kísértő ereje megzavarja annak a fejét, aki elkölti – viszonylag ritka és érdekes eset, mely számos gazember jólétét megalapozta már, példának okáért a játékbarlangok üzemeltetőiét –, mivel ha csak kicsit is megőrizné lélekjelenlétét, feltenné magának a kérdést, miért is jönne valaki földet vásárolni vagy hajót építeni Spanyolországba, amikor mindezt sokkal olcsóbban megtehetné Portugáliában. De az emberek, nyilván, hasonló esetben felhagynak a gondolkozással. Ezért van az, hogy Sevillát ellepik a portugálok által kiállított hamis nyugták. Még Monardes doktornál is van egy.
Feltöltő | Rémai marianne |
Kiadó | Typotex |
Az idézet forrása | Milen Ruszkov, Nyakig a természetben, Typotex, 2016 |
Könyvoldal (tól–ig) | 7-9 |
Megjelenés ideje | 2016 |
|