Mitrić, D. Radomir: Vénasszonyok nyara (Miholjsko leto in Hungarian)
|
Miholjsko leto (Serbian)Dah kasnog leta. Lepršavi treptaj dana utonuo u tišinu šume. Tu, u dubu, gde je pastir pesmom sinoć milovao zvezdu. Muzika je reč odsvirana, tad. Živa kad pline, na prstima, na svirali od zove. Jutro, basnoslovno svedoči o tom povesnom trenutku, migolji se od miline, pa se ponovo vrati u pesmu, svetlo i plavo kao sena mora. Odnekud vetar obrasta dušu. Zelen od smilja, on je celivanje trave i neba. Reči su mirisne na obroncima šume, tamo gde je žalfija sveti tamjan pričešća. Gospode, kakva su tvoja prostranstva Vidnog! Treperim sav, opijen, u tresetištu, lak poput nevida, i puštam dušu da ćuti, u prirode kazu.
|
Vénasszonyok nyara (Hungarian)A kései nyár lehelete. A nap könnyed rezdülése az erdő csendjébe olvadt. Itt, a tölgyek között, ahol tegnap este a pásztor csillagot símogatott. Akkor a szó csendülése hallatszott. Életre kelt, lábujjhegyen, bodzafurulyán. A reggel, e történelmi pillanat mesebeli tanúja, örömében fészkelődik, majd ismét énekbe olvad, akár az árnyéktenger kék és világos. Valahonnan lelkünket szél fonja be. A vasvirágtól zöld a fű és az ég magasztalója. Illatosak a szavak az erdő lankáin, ott ahol a zsálya az áldozás szent tömjéne. Uram, micsoda Belátható térségeid vannak! Egész testemben remegek, aléltan, az avarban, láthatalan könnyeden és lelkem a természettel együtt csodálja a csendet.
|