Petrović, Branislav: Ballada a lócsíszárról és a kocsmárosnéról (Balada o džambasu i krčmarici in Hungarian)

U Šapcu bila mala krčma
U krčmi lepa krčmarica
imala muža na robiji
sa robije dobijala nežna pisma
Vraćao se džambas iz Sremske Mitrovice
jahao neku ostarelu ragu
pada kiša duvao pasji vetar
ledilo se srce skitačko
Stigao u Šabac ušao u krčmu
seo pored peći poručio rakiju
milicajac iza šanka sumnjičavo ga pogledao
bila noć decembarska prvi sneg padao
Sutradan bio pazarni dan raga bila za prodaju
otimarena doterana otišla je za lepe pare
ponovo džambas u krčmu došao
krčmarica ga prepoznala
Donela mu sela pored njega upitala za bratski život
pričao džambas o putevima bez kraja
o kobilama mađarskim o vlaškim ciganima
dopalo se krčmarici zavolela patnju džambasku
Sutradan stiglo pismo iz Požarevca
Putovalo pismo preko snežne zemlje
lepa krčmarica suzu pustila
čitajući pismo iz Požarevca
Spazio džambas suzu u očima
zaigralo njegovo srce lopovsko
zajedno su čitali i tumačili
nije lako sestro lepa njemu tako na robiji
Video džambas njegovu fotografiju
gledale ga bratske oči nepoznate
u ruci posle držao njenu ruku
tako da je tu ostao da zanoći
Izjutra poranio nacepao drva
uneo u naručju založio vatru
bila mećava sneg stresao sa cokula
gledale ga najlepše oči u Šapcu.

Volt Sabacon egy kocsma
Szép kocsmárosné tartotta
férje rab volt
gyengéd leveleket kapott a rabságból
Hazafelé tartott a lócsíszár Mitrovicáról
vén gebén lovagolt
zuhogott vágott a szél
dermedt a nomád szív
Sabacra ért kocsmába tért
kályha mellé ülve pálinkát kért
a kármentőből gyanúsan méregette a rendőr
december volt éjszaka az első hó esett
Másnap a vásárban szép összeget kapott
az immár fényes szőrű gebéért
majd a kocsmába ment ismét
felimerte a kocsmárosné
Mellé telepedett életéről kérdezgette
a lócsíszár végtelen utakról mesélt
magyar kancákról oláh cigányokról
kocsmárosné megkedvelte lócsíszári sorsát
Másnap Pozsarevacról érkezett egy levél
Hóborította országon keresztül utazott a levél
elolvasván a pozsarevaci küldeményt
sírva fakadt a szép kocsmárosné
A lócsíszár észrevette könnyes szemét
betyár szíve hangosabban dobogott
együtt olvasták magyarázták
szép húgom nem lehet könnyű a rabság
Látta a lócsíszár a fényképet
ismeretlen testvéri szem nézte
majd kezével a lány kezét tartotta
éjszakára ott fogta
Korán reggel fát vágott
bevitte tüzet gyújtott
hóvihar volt mindent áthatott
rajta a legszebb sabaci szempár nyugodott.