Vasić Donojan, Marija: Az öngyilkos ágy (Krevet samoubica in Hungarian)

Ostavio sam te  da spavaš gde se tajni svet lopta kao zmija sa sopstvenim repom u ustima, i kotrlja nazad u prošlost. I prešao sam zbog toga tri države. Lirski konji su držeći trepave glave kraljevski visoko ležali ranjeni na stomacima.

            koračaj svetom

            u oklopu sa isukanim mačem

            ništa ne možeš videti sa

            prozora automobila

            još manje sa aviona ili meseca

            siđi odatle

Dovikivali su glasovi nežne građe, crni sako sa dvostrukim kopčanjem i prsluk koji je na vratu otkrivao ivicu debele i veoma prljave potkošulje. Ostavio sam te da spavaš dok se ne uspneš ponovo do sistema znanja transcendentalnog idealizma i počneš opet dobro da misliš o meni. U samom znanju – budući da ja znam – jeste ono objektivno i subjektivno tako sjedinjeno da se ne može reći kojemu od oboma pripada prvenstveno.

Szenderegni ott hagytalak ahol a titokzatos világ farkát szájával tartó kígyóként önmagával labdázik és a múltba pörög. Ezért három államot szeltem át. Királyi magasba tartva reszkető sörényüket a költészet paripái hasukon sebesülve feküdtek.

             a világban

            kivont karddal páncélingben haladj

            semmit sem láthatsz

            a busz ablakából

            még kevesebbet a repülőről vagy a holdról

            jöjj le onnan

Gyöngéd hangok szólítgatták egymást, a kétsoros kapcsokkal díszített fekete zakó és a  mellény melyek a gallérnál felfedték a vastag koszos alsóing szélét. Aludhatsz míg újra fel nem érsz a transzcendentális felismerés tudás-szintjére és bennem ismét a jót meg nem látod. Magában a tudásban – ezt én tudom – összeforr a valóság és a képzelet és lehetetlen eldönteni, melyiket lehet előnyben részesíteni.