Korać, L. Mišo: Az utolsó és a végső csók között (Između poslednjeg i zadnjeg poljupca in Hungarian)

Bojim se 
Da se ne 
izgubim
Između
Poslednjeg
I zadnjeg
Poljupca,
I zato te
Ljubim
Svaki dan,
Svaku noć,
Svako jutro,
Kao da je
Prvi put,
Nježno
Kao da se
Tek upoznajemo...
A već dugo,
Dugo
Djevojčicu vidim
U tebi,
I zato
Strahujem
Da se
Ne izgubim
Izmeđju
Poslednjeg
I zadnjeg 
Poljupca...
A tako bih 
Volio
Da me sakriješ
U tvojim zelenim
Očima,
U prvom i
Zadnjem
Zajedničkom 
Snu,
Iz kojeg se budimo
Zaneseni
Uz "Dobro jutro"
"Jutro dobro"
I jutarnju kaficu
Koju 
Ispijamo
Između
Poslednjeg i 
Zadnjeg
Poljupca....

Félek
Nehogy
Az utolsó
És a végső
Csók
Között
Elvesszek,
Ezért
Csókollak
Minden nap,
Minden éjjel,
Minden reggel,
Mintha
Először történne,
Gyengéden
Mintha
Most ismerkednénk...
De ősidők óta,
Ősidők óta
A kislányt látom
Benned,
És ezért
Félek
Hogy
Ne vesszek el
Az utoplsó
És a végső
Csók
Között...
És úgy
Szeretném
Ha zöld
Szemedbe
Rejtenél,
Az első és
Utolsó
Együttes
Álmunkba,
Amelyből elvarázsoltan
"Jó reggelt”-el
Ébredünk
"Jó a reggel“
És a reggeli kávé
Melyet
Az utolsó és
A végső
Csók
Között
Fogyasztunk...