Kragujević, Tanja: Két percnyi rózsaélet (Dva minuta ruže in Hungarian)

Kad stigoh na vašar viđenog
sve beše potrošeno.
Šatre skupljene.
Sagorele u zapadu.
Ordenje podeljeno.
Prava prigrabljena.

Ostalo je još malo toga
na slobodi
opomenuše me okupljeni.
Možda tek dva glečera
pod zvonom.

Meni se ona učiniše
nalik staklenim dojkama
što taknu se u hodu
žene od pesme.

Bejaše to doba kraja sveta.
A ja joj poželeh isto što i sebi.

Ništa van običnog.

Šolju kišne kapi.
Dva minuta u životu ruže.

Vásárba toppanva
láttam, mindent eladtak.
Sátrak egyhalomban.
Alkonypírban kiégetten.
A kitüntetéseket szétosztották.
A jogokat megkaparintották.

Az egybegyűltek.
figyelmeztettek
alig maradt, ami még szabad.
Harang alatt talán már csak
két gleccserdarab.

Üvegemlők képzetét
keltették bennem,
melyek a versasszonyoknál
séta közben érintkeznek.

Végítélet napja volt.
És ugyanazt kívántam neki is, mint magamnak.

Csak szokványosat.

Egy bögrényi esőcseppet.
Két percnyi rózsaéletet.[1]