Štrpka, Ivan: Valaki még virraszt (Ktosi ešte bdie in Hungarian)

Zabil si deň, spálil si svoju iskru.
Všetko je čierne, tma sa na teba lepí -
krv noci tuhnúca zo všetkých strán.
Je neskoro. Tupý studený vietor
ťa udiera do tváre. Jediné drobné stupaje
na ceste pred tebou
v matnom ligote dažďovej vody
prešla po polnoci obrovská, pod nákladom
temno obutá a prskajúca obluda.

Všade je tma. Je neskoro. Len hore
v dome, tam na vŕšku
bliká jediné okno pod strechou.
Ktosi ešte bdie.
Ktosi tu blízko bdie.
Ktosi ešte bdie.
Ktosi v tom dome bdie,
lampa jeho veľký tieň nesníma.
Ktosi ešte bdie.
Ktosi ešte bdie.
Ktosi ešte bdie,
možno sa teší, možno trápi,
možno, že len tak sedí
a nič nevníma.
Ktosi tam ešte bdie,
ktosi ešte bdie
a v tebe ľahko rozškrtáva čosi,
čosi živé, čo v hlbokej noci
ticho zavýja.
Čosi ešte bdie. Čosi
tu ešte bdie uprostred iskry
dažďu dokorán.

Stoj pevne vo svojej iskre.
Si strom čo horí.
Si holý obraz, ktorý nemá
meno ani rám.

Elütötted napod, szikrád felégetted.
Minden fekete, sötétség ragad rád -
éjnek vére minden irányból dermed.
Későre jár. Tompa hideg szél
arcon csap. Úton előtted
páratlan apró lábnyomok.
Esővíz bágyadt sziporkájában
éjfél után rakomány leplében sötétbe bújt
óriási és recsegő szörnyeteg siklott át.

Úton-útfélen homály. Későre jár.
Odafenn a házban, ott a dombon
tető alatt csak egyetlen ablak pislákol.
Valaki még virraszt.
Valaki karnyújtásnyira virraszt.
Valaki még virraszt.
Abban a házban még virraszt valaki,
fényforrás nem fogja fel terebélyes árnyát.
Valaki még virraszt.
Valaki még virraszt.
Valaki még virraszt,
talán boldog, talán szenved,
talán, csak úgy üldögél
és semmit sem érzékel.
Valaki ott még virraszt,
valaki még virraszt
és benned valamit könnyen szít,
holmi életet, mi átható éjben
halkan üvölt.
Valami még ébren van. Valami
itt a szikra közepén strázsát áll
égi áldásnak tárva-nyitva.

Állj rendületlenül szikrádban.
Lángoló fa vagy.
Csupasz kép vagy, melynek
se neve se kerete.