Brjuszov, Valerij Jakovlevics: A kőműves (ford.: Gellért Oszkár) (Каменщик in Hungarian)

- Каменщик, каменщик, в фартуке белом,
Что ты там строишь? кому?
- Эй, не мешай нам, мы заняты делом,
Строим мы, строим тюрьму.

- Каменщик, каменщик, с верной лопатой,
Кто же в ней будет рыдать?
- Верно, не ты и не твой брат, богатый.
Незачем вам воровать.

- Каменщик, каменщик, долгие ночи
Кто ж проведет в ней без сна?
- Может быть, сын мой, такой же рабочий,
Тем наша доля полна.

- Каменщик, каменщик, вспомнит, пожалуй,
Тех он, кто нес кирпичи.
- Эй, берегись, под лесами, не балуй...
Знаем все сами, молчи!

1901

- Kőmíves, kőmíves nagykötényben ott
Mondd, kinek s mit építesz?

- Ne zavarj minket, itt folyik a robot,
S a ház: rabok háza lesz.

- Kőmíves, kőmíves, hű lapáttal ott,
Benn ki fog zokogni majd?

- Se te, se testvéred; nem ti, gazdagok.
Nincs, mi téged lopni hajt.

- Kőmíves, kőmíves, egykor éjre éjt
Benn ki tölti álomtalan?

- Munkás lesz az is tán, s él: egy végzetért.
Lehet, épp az én fiam.

- Kőmíves, kőmíves, tégla-hordozók,
S rátok vajh nem gondol-e?

- Vigyázz a gerendák alatt ... s hagyd a szót!
Tudjuk. Ne törődj vele.