Densusianu, Ovid: Élet hangjai (Glasurile vieței in Hungarian)

Glasuri de aramă
Printre codri-adânci,
Glasuri ce ne cheamă
Dincolo de stânci;

Glasuri peste valuri
De cântări de-argint,
Glasuri de Sirene
Ce mereu ne mint;

Glasuri de morminte
Ce ne-opresc în drum
Şi ne fac să plângem
Între „ieri" şi-„acum",

Pentru ce mai tare
Răsunaţi voi azi? -
Parcă-aleargă vântul
Peste munţi de brazi.

...Suflete, deschide
Temniţa-ngheţată
Solilor vieţei
Ce la poarta neagră -
Poarta sihăstriei -
Vin acum să bată.

Sziklás parton túlra
hívogatnak folyton,
erdők mélységéből
rézvörös hangon.
 
Lágy, ezüstös hangok
a hullámok felett,
örökké hazudó
szirénénekek.
 
Megállj-t integetnek
síri dallamok,
siratjuk a múltat
és a holnapot.   
 
E hangok vajon mitől
erősebbek ma? -
Mintha fenyők fölött
szél sikoltana.
 
Fagyos börtönödet
gyorsan tárd ki, lelkem,
fekete kapudnál
az életkövetek
remetelakodba
kérnek menedéket.