Sorescu, Marin: Betegség (Boala in Hungarian)

Doctore, simt ceva mortal

Aici, in regiunea fiintei mele

Ma dor toate organele,

Ziua ma doare soarele

Iar noaptea luna si stelele.

Mi s-a pus un junghi in norul de pe cer

Pe care pana atunci nici nu-l observasem

Si ma trezesc in fiecare dimineata

Cu o senzatie de iarna.

Degeaba am luat tot felul de medicamente

Am urat si am iubit, am invatat sa citesc

Si chiar am citit niste carti

Am vorbit cu oamenii si m-am gandit,

Am fost bun si-am fost frumos...

Toate acestea n-au avut nici un efect, doctore

Și-am cheltuit pe ele o groază de ani.

Cred ca m-am imbolnavit de moarte

Intr-o zi

Cand m-am nascut.

Doktor úr, érzem a halált-

itt, a létezésem tájékán

fáj minden porcikám.

Nappal a Nap fáj,

éjjel a csillag és a holdvilág.

Valami szúrja az égen a felleget

mit eddig soha nem vettem észre

és minden reggel arra ébredek

hogy érzem, a tél közeleg.

Hiába szedtem annyi féle gyógyszert-

gyűlöltem, szerettem, olvasni tanultam

még olvastam is néhány könyvet,

beszéltem emberekkel és gondolkodtam,

jó voltam és szép voltam...

Mindezeknek semmi hasznuk nem volt, doktor úr,

és rájuk költöttem temérdek évet.

Biztos halálosan megbetegedtem

egy napon

mikor megszülettem.