Quasimodo, Salvatore: Mégegyszer a pokol (Ancora dell'inferno in Hungarian)

Non ci direte una notte gridando
dai megafoni, una notte
di zagare, di nascite, d'amori
appena cominciati, che l'idrogeno
in nome del diritto brucia
la terra. Gli animali i boschi fondono
nell'Arca della distruzione, il fuoco
è un vischio sui crani dei cavalli,
negli occhi umani. Poi a noi morti
voi morti direte nuove tavole
della legge. Nell'antico linguaggio
altri segni, profili di pugnali.
Balbetterà qualcuno sulle scorie,
inventerà tutto ancora
o nulla nella sorte uniforme,
il mormorio delle correnti, il crepitare
della luce. Non la speranza
direte voi morti alla nostra morte
negli imbuti di fanchiglia bollente,
qui nell'inferno.

Ne szavaljátok nekünk egy éjszaka majd,
megafonaitokból üvöltve, - a narancsvirágok,
a születő gyermekek és születő
szerelmek éjszakáján, hogy a hidrogén
a jog nevében égeti, pusztítja
a földet. Az állatok, erdők eggyéolvadva
zuhannak a rombolás vermeibe,
s a tűz az emberi szemekben és a lovak
koponyáján úgy lobog majd, mint a fagyöngy. S ti
                                                             halottak,
ti fogjátok adni minékünk, halottaknak, az új
törvény-táblákat. Régi szavakkal
más jeleket, a gyilkolás, erőszak eszközeit.
Valaki dadogni fog az összesült salakon
s a közös végzet vagy a mindent
sugallja neki, vagy a semmit:
a vizek zuhogását, a fény robaját.
Ó, nem a reményt hozzátok hírül minekünk
halottaknak, ti halottak,
a pöfögő iszapörvények tölcséreiben,
e lenti pokolban.