Boccaccio, Giovanni: Egy hűs forrás körül… (Rime I in Hungarian)

Intorn’ad una fonte, in un pratello

di verdi erbette pieno e di bei fiori,

sedean tre angiolette, i loro amori

forse narrando, ed a ciascuna ’l bello

viso adombrava un verde ramicello

ch’i capei d’or cingea, al qual di fuori

e dentro insieme i dua vaghi colori

avvolgeva un suave venticello.

E dopo alquanto l’una alle due disse

(com’io udi’): “Deh, se per avventura

di ciascuna l’amante or qui venisse,

fuggiremo noi quinci per paura?”

A cui le due risposer: “Chi fuggisse,

poco savia saria, con tal ventura!”

Egy hűs forrás körül, egy csöppnyi réten

- zöld fűvel volt tele, sok szép virággal -

három angyalka ült, s mesélve tárgyalt

szerelmeikről tán - s arcukra szépen

egy zöld ágacska-árny hullt, mely merészen

övezte szép arany hajuk, - mi bájjal

volt telve e két szín! - szellőcske szárnyalt

köröttük, s zizegett szelíd zenékben.

S hallottam: egyikük így szólt szelíden

a többihez: "Ha ide jönne mostan

a kedvesünk, ha megjelenne itten,

elfutnánk-e riadtan, félve, gyorsan?"

S szólt a másik: "Aki elfutna innen,

az nem nyugodna meg, bölcsen a sorsban."