A lárma születése (Hungarian)
Kezdetben volt a csend.
Csend volt, nem süketség:
részecskék, csillagok keletkeztek,
s indultak útjukra az anyag mélysége,
az űr tágassága fele.
Csend volt: a kozmosz csendje.
Ezerfelé hömpölygött a csend, a Föld felé is.
Csend volt, nem süketség:
tengerek, folyók bömböltek,
kontinensek robbantak létre,
hegyek születtek, haltak.
Csend volt: a bolygó csendje.
Megsokszorozta magát a csend, életté vált.
Csend volt, nem süketség:
ősgyíkok trappoltak,
madarak rikoltoztak,
ragadozók lihegetek, prédáik hördültek végsőt.
Csend volt: a vadon csendje.
Rácsodálkozott a csend önmagára.
Csend volt, nem süketség:
lábak dobogták a táncot,
ének szólt szerelemről, idézett hősi csatákat,
mese kanyargott szívtől szívig, a titkok útján.
Csend volt: az ember csendje.
Birtokká vált a csend, vagyontárggyá.
Egy este valaki kezébe vette,
megtörte és tanítványainak adta,
s mi e megtört csendet adjuk tovább máig,
egyre fokozódó lármával,
az ő emlékezetére. | Uploaded by | Fehér Illés |
| Source of the quotation | http://birtalan.blogspot.rs |
|
Zrod hluku (Slovak)
Na začiatku bolo ticho.
Ticho bolo, nie hluchota:
častice, hviezdy vznikali,
a na cestu smerom k hlbine hmoty,
k objemnosti prázdnoty hnuli sa.
Ticho bolo: ticho kozmu.
Ticho tisíc smermi unášalo sa, aj smerom k Zemi.
Ticho bolo, nie hluchota:
more, rieky hulákali,
kontinenty výbuchom ožili,
hory zrodili sa, umreli.
Ticho bolo: ticho planéty.
Ticho sa zmnohonásobnilo, v život sa zmenilo.
Ticho bolo, nie hluchota:
prajaštery trapovali,
vtáci jačali,
dravce dychčali, koristi z ostatného chrčali.
Ticho bolo: ticho divočiny.
Ticho žaslo nad sebou.
Ticho bolo, nie hluchota:
nohy tanec dupali,
pieseň o láske znela, hrdinské bitky pripomínala,
od srdca k srdcu rozprávka vinula sa, po ceste mystérie.
Ticho bolo: ticho človeka.
Ticho sa majetkom stalo, predmetom imania.
Jedného večera niekto ho do ruky vzal,
zlomil a svojim učeníkom daroval,
a to prerušené ticho dodnes ďalej podávame,
so stále väčším hlukom,
na jeho pamiatku. |
