Vádirat (Hungarian)
Az asszonyok arcába égetett fájdalmak
is tanúsíthatják, hogy van még nyomor
és szegénység Magyarországon, mert
láttam a cigánygyerekeket koszosan és bután.
Beperelem a huszadik századot!
Halottam szegénységbe menekülő
hegedűt sírni a sors fülébe, láttam
tizennyolc éven felüli életet hatévesen,
itt és most.
Koronatanúm a történelem.
Gyertek megmutatom nektek Magyarországot:
hazámat azt a földet, amelyet
százezerszer megaláztak, megmutatom nektek a
megrozsdállt fák tetején gunnyaszkodó
vénembereket, a műemlékké álcázott putrikat.
A havonta pusztító betegségek elől
bújdosó emberek itt élnek, ez is Magyarország.
Beperelem minden kínjukat, és szegénységüket,
az átkok igazságát, a koldusok örömeit.
Hova meneküljek?
Nem rejtőzhetem beteg hátad mögé,
megtörte páncéljait az idő - nagy csata volt -,
púpos lettél.
Beperelem a huszadik századot,
mert sír az anyám. | Uploaded by | P. T. |
| Source of the quotation | http://www.sulinet.hu |
|
Atto d'accusa (Italian)
Anche i dolori arsi nei visi delle donne
confermano, che in Ungheria esiste ancora
la miseria e la povertà, perché avevo veduto
dei zingarelli sudici e istupiditi.
Denuncerò il ventesimo secolo!
Avevo udito nella povertà fuggente violino
piangere nell’orecchio del destino, avevo veduto
vite, passati i diciotto anni, avere sei anni,
qui ed ora.
La storia è la mia testimone chiave.
Venite, vi mostro l’Ungheria:
la mia patria, questa terra centomila
volte umiliata, vi faccio vedere i vecchietti
rannicchiati in cima agli alberi arrugginiti,
catapecchie spacciate per monumenti.
Gli uomini in cerca del rifugio dalle malattie
devastanti, vivono qui, anche questa è l’Ungheria.
Denuncerò ogni loro tormento, la loro povertà,
la verità delle maledizioni, la gioia dei mendicanti.
Dove posso fuggire?
Non posso nascondermi dietro la tua schiena,
le sue corazze spezzò il tempo – fu una grande battaglia –
sei diventata gobba.
Denuncerò il ventesimo secolo,
perché mia madre sta piangendo.
|
