Pásztor Béla: The tears of fish (Halak sírása in English)

A nádas parton elmerengve lestem,          
Horgászbotom a zöld habokra hajtva.
S egy ezüst dévért vontam ki a vízből.
Szeme üres volt, tátogott az ajka.
 
Szeméből nem hullt könnycsepp a kezemre,
Hangtalan jajjá szívemig nem ért el.
Ha sebzett őz lett volna s én vadásza,
Nem bírtam volna könnyes nagy szemével.
 
Így, halász-kedvem semmi le nem rontá,
S mind-mind több hallal tellett zöld iszákom.
S nem volt egy köztük, aki könnyet ejtve,
„ Ó, korty vizet adj! ” vádlón rám kiáltson.
 
S csak most, hogy a kín vas-horga belém tép
S gonosz hálók közt rángok tehetetlen,
Csak most értem a néma jajveszéklést
S a testetlen könyűt a halszemekben.
 
S most érzem csak, hogy zokogván kiáltok:
„ Ó enyhülést adj, Isten, Isten, Isten! ”
Mi lehet annak kegyelemre várni,
Kinek nincs jajja s még csak könnye sincsen.
 

I stood there musing beside the reedy shore,
Pole at the ready, where the green waters lie,
And as I pulled a bream up from the water,
Its lips were gaping, it gazed with empty eye.
 
Those eyes had not shed teardrops on my fingers,
It had not moved my heart with a soundless bawl,
But had it been a deer I hunted, wounded,
With teary eyes, I'd never have coped at all.
 
So, nothing could lessen my zest for angling,
Caught many a fish, my satchel filled with ease.
Not one of them, whilst shedding tears, accused me
By shouting at me: "Water! A mouth-full please!"
 
Only now, as the hook of pain tears into me
And I twitch, helpless, within that evil net,
Do I truly grasp the soundless cries for help,
And bodiless tears in fish eyes... and regret.
 
I feel it only now as I shout in tears:
"God, oh God of mine, do grant me some relief",
How would it be for one to wait for mercy,
And have no teardrops, not even cries of grief?