Kiss Judit Ágnes: Irreversibile (Egyirányú in Italian)

Nem a halál, nem a végállomás,
mi oda vezet, az lehet nehéz.
Vékony csövön, bőrbe szúrt tűkön át
cseppenként tölt el a felismerés:
az élők közé nincsen visszaút,
mint testemben a sejtek, szétrohadt,
vagy felrobbant, vagy benőtte a fű,
egyhelyben állni sem tudok sokat.
 
Először a színek fakulnak el,
mint mikor túl korán sötétedik,
aztán a kontúrok, végül a hang,
az érintés tart csak ki reggelig.
Ha van reggel, ha van feltámadás,
testnek, léleknek hogyha van,
talán megéri méltón menni el.
Még nem ordítok. Még tartom magam.

Non la morte, non l’ultima stazione,
ciò che conduce là, quello sarà difficile.
Attraverso nella pelle infilato ago e tubicino,
mi riempie, goccia a goccia la rivelazione:
la via di ritorno tra i viventi non esiste,
come le cellule nel mio corpo, s’è putrefatto,
sarà scoppiato, o l’erba l’aveva ricoperto,
anche stare ferma a lungo non ci riesco.
 
Per primo s’impallidiranno i colori,
come quando si fa buio troppo presto,
in seguito i contorni, infine la voce,
solo il tatto persevera sino al mattino.
Se esiste il mattino, la resurrezione,
se al corpo e all’animo ciò sarà concesso,
forse, val la pena congedarsi degnamente.
Non urlo ancora. Ancora non mi arrendo.