Röhrig Géza: Bošće (Batyuk in Serbian)

Az a gojcsik,
apró, lengyel kislány,
kinek batyum odaadtam,
tudta, hogy a fiam van benne.

Láttam, hogy tudja,
egy csecsemőt adok oda,
dávidcsillagos pólya,
ezért is mertem gyorsan,

neve, lakhelye,
s egy aranylánc is volt benne,
az a kislány ott mindent értett,
szemével akkor már sokszor intett,

hogy ne tétovázzak: most, most,
hát odaadtam a batyum végre,
és a csendőr nem vette észre,
az enyémet nem látta meg.

Ta meštanka,
ta devojčica, sitna Poljakinja,
kojoj sam svoju bošću dala,
znala je, moj sin je unutra.

Videla sam, zna
da njoj dojenče dam,
pelena sa Davidovom zvezdom,
zato sam smela brzo,

ime, mesto stanovanja,
i zlatan lanac je bio unutra,
tamo ta devojčica sve je shvatila,
znakove da ne oklevam očima

pokazivala: sad, sad,
pa dala sam svoju bošću,
a žandar nije primetio,
moju nije ugledao.