Gergely Tamás: Amatrice’16 (Amatrice’16 in Italian)

Komája a romok közül kilógó kezeket látott. Volt, akinek a fél karja kilátszott. Egyikük fehér zsebkendőt lengetett.
”Micsoda lelki erő!”, kiáltott fel a koma.
Szkeptikus periódusában Vadmalac így reagált:
”Ennek több helye van a romok között. Ki tudta húzni a zsebéből a zsebkendőt.”
”Maradj nyugodtan, kiszabadítunk!”, kiáltja a koma a szerencsétlenül jártnak.
Mire Vadmalac megragadja karjánál fogva a komáját, keményen a szemébe néz.
Végül ezt sziszegi, bele a pofájába:
”Tudod!”

Suo comare vide delle mani penzolanti tra le rovine.
A qualcheduno si vedeva mezzo braccio. Uno di loro sventolava un fazzoletto bianco.
“Che forza d’animo!”, gridò il comare.
Nel suo periodo scettico il Cinghialetto rispose così:
“Questo ha più spazio tra le rovine. E’ riuscito a tirare fuori il fazzoletto dalla tasca”
“Sta calmo, ti libereremo!”, gridò il compare allo sfortunato.
Al che il Cinghialetto afferrò il comare per il braccio, lo guardò duramente negli occhi.
Infine gli sibilò in faccia:
“Lo sai già!”