Rafi Lajos: Ograđivanje (Elhatárolódás in Serbian)

Távolra hullva a csóktól, a Nőtől,

A föld tenyerén pihenek.

Rongyokba csavart, néma sorsom

Isten kegyelmét vedli le.

Minden egy néma, halk kiáltás.

Az éj a Napba menekül.

Nyomja már negyven év a vállam.

Mégis mért vagyok egyedül?

Múltam süket jelenjén átpeng

Zord telek harcos nyomora.

A szél fúj, és önmagát fújja

az elmúlás pora.

........

Csak tegnap jöttem rá, hogy

egy kerek kő is

tudja gurítani önmagát

Predaleko od poljupca, od Žene,

Na dlanu zemlje odmaram.

U krpe uvijena, moja nema sudbina

Milost Božji zbaci.

Sve je jedan nem, tih krik.

Noć u Dan se da u beg.

Ramena mi već četrdeset godina tereti.

Ipak što sam tako usamljen?

Preko moje sadašnjosti gluhe

Prodire borbena beda surovih zima.

Duva vetar i sam sebe duva

prah prolaženja.

......

Samo sam juče doznao da

i jedan okrugao kamen

može sam sebe kotrljati.