Rafi Lajos: Kasna jesen (Késői ősz in Serbian)

Kiégések mindennapjain
bújócskát játszom,
már harminc éve.
S arcom beporosodott pórusait
ülik a megemlékezések.
Így járok tovább a dermesztő télben,
miértek hálás köszönetével.

Tudom, már csak az unokák
mondják rólunk az igazat.
Fiaink csak a fejünkhöz fogják
verni, a sóba mártott szavakat.

Već trideset godina
igram žmurke
na izgaranjima svakodnevnice.
I prašinom prekrivene pore moga lica
sećanja opterećuju.
U cičoj zimi ovako krećem dalje,
u pratnji pitanja sa zavalnošću.
 
Znam, samo će o nama
istinu unuci govoriti.
Sinovi, u sol umočenim rečima,
samo će nam glavu razbiti.