Rafi Lajos: Februar u Gedecu (Güdüci február in Serbian)

A szél odakint a térdén töri a fákat.
Fütyülök rá. Beszél a nőkről a székely.
Torkomban érzem a vágyat:
nyalintsak vele egy pohárral.

…mert igaza van, s életét megedzette
a föld meg a kín.
Szépségét érzi ő is a szónak, s a szíve
ha sír:
locsolni próbálja a torkát.

Túl a hegyen, a tüzes napot fedi
a füst.
Szép lenne itt nekem is minden,
tördel a kín. Nézem a székelyt.
Kék szemében béke hajnalok,
kezével mintha csillagokat fogna:
most faragja fából a holnapot.

Napolju drva vetar na kolenima slama.
Fućka mis se. Transilvanac o ženama priča.
Žudnju u grlu osećam:
makar s čašom da stišam.

... jer je u pravu, njegovog života zemlja i patnja
čeličali.
Lepotu reči i on oseća, a srce mu kad
ispašta:
utoliti spiranjem grla pokušava.

Užarenog sunca iza brda dim
prekriva.
Tu bi mi bilo sve lepo,
patnja me kida. Gledam Trnasivanca.
U njegovim očima pitoma svitanja,
rukom kao da zvezde hvata:
sutra od drva sad klesa.