Bágyoni Szabó István: Anyanyelvtelen

fiú volt - mondták

s mint fény a tükrön

villant át csorba életünkön

fiú volt

derék

s mint vadász vadját

dicsérték hosszan

a magzat anyját

ki egyenest a méhéből temet...

vajon az egek hogyan fogadják

a föl nem síró

tetemet

a névtelent            az anyanyelvtelent?

vajon ott kik lajstromozzák

a hangtalanul érkezőt?

a holdfény-tisztát

a sosem-vétkezőt

ott is vajon csak paragrafusra

nyisszentik el a köldököd zsinórját?

vajon az illetéket

ott is kiróják?

a buszok ott is rozsda-dobozok?

az utcarikkancs ott is egyet fúj?

a betűbölcsőt ott is kihajítják?

sújt-e ott is a nyelvi egyensúly?

a zászlók ott is csapnak, ostorognak?

az anyagerinc ott is akasztófa?

szólniuk kell vajon kakasszóra

a magzatvíztől hurkos ostoroknak?

-----

fiú volt - mondták

két keze ökölbe'

hajtja szekerünk'

körbe... körbe

csak száll      nem szól

nem szólint

mélyül  az első

anyaszóig