Cseke Gábor: Razgovor sa vetrom (Beszélgetés a széllel in Serbian)

Fuss, ne kérdezz semmit!
Megfésülnek a fák, az árnyak,
ahogy a fény haját
bontják a rácsok.
Fuss, vidd rongyaid, szennyes
lepedőd lobogását,
messze – messze,
nincs, aki utadba álljon.
így tán megérzel – sípolok,
tombolok, kiabálok,
s ha arcod kicsípem frissre-pirosra
– hisz simogatlak! –,
nagyon kérlek, ne
fájjon.

Trči, ništa ne pitaj!
Očešljaju te drva, senke,
kako kosu svetlosti
rešetke rastvaraju.
Trči, nosi svoje prnje, vijorenje
tvoje prljave plahte,
daleko – daleko,
niko te ne sprečava.
možda ćeš ovako osetiti – dudučim,
besnim, galamim,
i ako ti lice zbog mog štipanja sveže-rumeni
– pa mazim te! –
molim te, neka ti
boli.