Cseke Gábor: Pogodba (Alku in Serbian)

csupa pára
kövér könnyek
gördülnek le
rajtad végig
lábam elé
a sírás mit sem ér
ragyogj hát rám
engedd át a fényt
tág folyosó a huzatot
kössünk alkut ne bántsuk
csak nézzük egymást
mintha először
kábán hitetlenül
hogy egyik is túléli a másikat
úgy ráncosodunk már
szutykosodunk mint
égen a felhő
lelkünkbe égetve a némaság arca
a szürke látszat

svugde vlaga
debele kapi suza
se koturaju
niz tvoga tela
do mojih nogu
plač ništa ne rešava
pa ozari me
prostran hodniče propusti
zrake svetlosti promaju
da se pogodimo jedan drugog
nemojmo dirati samo gledajmo
kao prvi put
zaneseno sa nevericom
da će jedan preživeti drugoga
već se tako boramo
i prljamo kao
oblaci na nebu
naše duše licem šutnje sivim
prividom žigosane