a fák levelein üldögélek
fekete rózsa gomblyukamban
izzása melegít
nyelvem pirosra kékre festem
s hogy mozogni lusták combjaim
fészkül éjjeli madarak kivájták
a gázszámlák a zálogcédulákkal vándorló
ágynemű
TIÉD
hát ne feledd befizetni
kiváltani
s a kék bőrönd is ami a kórházban maradt
az ég itt mintha vasból volna és rézből
öblös mélye időnként felfénylik
aztán elsötétül
volt idő egykor hogy falánkak voltunk
te meg én
most már levegő ujjakkal testembe szőttelek
a növényektől letarolt földben
jaj milyen ének
összezúz
láthatatlan hangjegyek
üres kottalapok közé
emel
