Vajda János: Za dwadzieścia lat (Húsz év múlva in Polish)
Húsz év múlva (Hungarian)(Gina emlékkönyvébe)
Mint a Montblanc csucsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán Elálmodozva, egyedül - Mult ifjuság tündér taván Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szivem kigyúl, Mint hosszu téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelen…
|
Za dwadzieścia lat (Polish)(Dla Giny)
Moje serce, bryła lodu na szczycie Montblanc, Nie stopi go słońce, nie poruszy wiatr. Moje serce ciche usnęło w popiołach, Żaden ogień go zbudzić nie zdoła.
Wokół mnie chmura gwiazd Dla mnie świecą, do, mnie lecą, Ciskają groty promienne W serce moje zimne i senne.
Lecz gdy opada na mnie noc, W marzeniu widzę Twe białe ciało Łabędzia w zaczarowanym lustrze Zamglonej odległej młodości.
I jeszcze raz do serca mego Podpływą biały senny ptak I w sercu moim krwawi śnieg, To słońce wschodzi na Montblanc.
|