Balla Zsófia: Verweile doch! ("Verweile Doch!" in German)

"Verweile Doch!" (Hungarian)

Fényfújta ablakokról a színes szél leomlik.
A hidak fölött friss légtömb, sűrű aszpik.
A prizmafényen ketten mennek át
a tűhidegben egymáshoz sem érve.
Áttetsző februárvég, szétfolyik.

Ez mind azért van, mert ők ketten, ott.
A kávéházban ültek és kinéztek.
Csak most ilyen szép Szt. Rupprecht, a fák,
a Diglas és a hídhideg folyó;
a házak sűrű díszlete csak nékik,
őértük béleli az ég darabját.
Egy macska elhever, bársonyrugó, előttük.

A város lassan átpirult és halló-
távolon kívül minden rohant, magába
pöndörült és elnyúlt.
De ketten, ők,
ott ültek. Körülöttük
a reggel zárványa, akár a kő.

Publisher	Jelenkor Kiadó
Source of the quotation	Balla Zsófia: A harmadik történet

Verweile doch! (German)

Von Fenstern, lichtgebeutelt, stürzt der Wind herunter.
Über den Brücken bebt frisch, massenhaft die Luft, ein dichter
Aspik. Sie schreiten zu zweit durch Prismenlichter
in der Nadelkälte, noch vor Berührungen, doch unberührbar.
Durchsichtig, zerronnen, gefallen der Februar.

Damals. Dort. Kommendes gestiftet.
Sitzend im Café, im Gespräch, nah-gesteuert.
Nur damals waren so herrlich die St. Rupprecht, die Bäume,
das Diglas und der brückenkalte Strom.
Das getürmte Bühnenbild der Häuser fütterte nur
ihnen zuliebe aus das begrenzte Himmelsfragment.
Vor ihnen lag die Katze, wach
wie eine Stahlfeder, samten angespannt.

Die Stadt atmete immer rötlicher. Alles raste,
krümmte und streckte sich hinter
Hörweitgrenzen. Doch sie, am Eingang herrlich
aufgereihter Zweisamkeiten, sie weilten in der
Einlagerung des Morgens wie im Edelstein.

Muth, Daniel

Publisher

DAAD Berliner Künstlerprogramm