Beney Zsuzsa: Kako sam te čekala? (Hogyan vártalak? in Serbian)

Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

Pitaš me
kako sam te čekala?

Kako noćnu tamu
sjaj zore smenjuje,
kako suton nakon
popodne stiže,
kako vejavicu
lahor predskazuje –
iz bezbroj sitnih znakova
znala za tvog dolaska.

Kao proletno jutro
zrake sunca,
ledeno zimsko veče
zvezdu ledenice,
kao okus jabuke,
mleka, hleba –
još te nisam ni videla
ipak te prepoznala.

Kao svetlost senku,
cvet kišu,
kao potok svog korita,
grana pticu,
kao u uzdahom punu noć
krošnje nebo –
više sam od svakoga
tako te volela.