Beney Zsuzsa: De stilte (A csend in Dutch)

Még hallatszott a csend. Még milliónyi
szárny és fűrezzenés, a levegő
kristályai egymáson-zizegése.
alvók lélegzete, az álmodók

úszó szárnyalása vagy zuhanása.
Az éjszaka bársonysötét zenéje,
süllyedése a porhanyós anyagba
magába fogadni a hangokat.

Csak a haldokló test elhallgatása
némítja végleg el a dermedő világot.
Nem a befagyott tenger -- ő, aki
nem mondhatja ki többé a szót: tenger, vagy Isten.

Nog was de stilte hoorbaar. Nog het miljoenvoudige
beven van vleugels en van gras, het
suizen van luchtkristallen langs elkaar.
Het ademen van slapenden en zwemmend

vliegen of neerstorten van dromenden.
De fluweeldonkere muziek van de nacht,
haar verzinken in de rulle materie
die de klanken in zich ontvangt.

Want alleen het stervende lichaam
doet de verstarrende wereld voorgoed verstommen.
Niet de bevroren zee – maar hij die
niet langer uitspreken kan het woord zee, of God.