Beney Zsuzsa: Euridika (Eurydiké in Serbian)

Lelkem, mondd, mennyi szenvedést viselsz el?

S te lelkem társa, akiért a föld
kemény kérgét taposva elmerültem,
háromszor el a mélységes homályba –
te értem mennyi szenvedést viselsz el?

A gyalázat torkából kilökötten
sivatagodnak naptalan fehér
izzó homokjából a sűrű tenger
sós-keserű árjába lemerültem

Szenvedésed elöntött, mint a tenger

És csontig mart halál és fájdalom.
A gyenge dal, fuvolád halk patakja
visszavezet? Hiszen téged sötét
halálom elborított, mint a tenger.

Visszavezetsz-e? Élve a pokol
mélyére szálltál, engem elragadni,
gyenge dal láncán engem, aki érted
éltem, haltam, és benned elmerültem

Énértem mennyi szenvedést viselsz el?

 
Dušo, reci, koliko patnje možeš podneti?

A ti, drug mog duha, zbog koga sam se
gazeći tvrdu koru zemlje survala
tri puta dole u dubinu tame –
zbog mene koliko patnje možeš podneti?

Izbljuvana iz grotla sramote
iz beznadnog, užarenog peska
tvoga bespuća, srušila sam se
u gorko-slani vir uzburkanog mora

tvoja patnja me je poput mora preplavila

i bol i smrt su do kosti prodrli.
Nežna pesma, tihi potok frule da l’ će
povratak doneti? Jer tebe je moja
tamna smrt poput mora preplavila.

Da l’ ćeš me nazad dovesti? Živ do dna
pakla si tonuo da bi me snagom
tihe pesme izbavio, mene, koja
je u tebi živela, umrla i potonula

zbog mene koliko patnje možeš podneti?