Szilágyi Domokos: Litigando (Haragban in Italian)

Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is, mint anya fiát;
bűn volt az is, ha megölellek,
s bűn volt távolról nézni rád?
táncoltam én is és te is,
sírtál értem, s miattad is,
szemünkben zöldellt a harag,
míg egyszer rajtakaptalak,
hogy szeretsz; s én is tettenérten
pirultam el. Azóta értem,
hogy kettőnk kölcsönös dühe
nem fog elmúlni sohase.  

Mi scuotevi come bimbo il sonaglio,
mi proteggevi come fa la madre col figlio,
se ti abbracciavo era peccato,
ed era peccato guardarti da lontano?
io danzavo e tu danzavi con me,
piangevi per me, ma anche per te stessa,
gli occhi nostri erano verdi dalla rabbia
finché una volta ti colsi in fallo
che mi amavi; ed essendo scoperto
anch’io son diventato rosso.
Da allora capisco, che il nostro furore
reciproco, non avrà mai fine.