Ladányi Mihály: Passò tra la gente solitaria del caffé (Végigment a kávéház magányosai közt in Italian)

Végigment a kávéház magányosai közt

megállt a cigarettafüstben

az izzadt-tenyerű szerelmesek asztalánál

álla alá igazította hegedűjét

és undorító dalocskákat kezdett játszani

hogy aztán ezt a lebujt is

letarhálja a többi után unottan.

Az öregek és a szerelmesek

a divatos dalocskák ütemére

úgy billegtették fejüket

mint reggel a kis edényeket a gyerekek

amíg valaki oda nem szólt a hegedűsnek:

Bachot nem tud?

s bújdosni kezdett a füstben egy fúga fénye.

És nem volt kedve kéregetni aztán

elvitte a fényt a füstből búcsút se véve.

*

Most

hallgatva a világ csenevész dalait

egy mondat aprópénzét szorongatom

hogy rossz szerelmek s egyéb

boldogságot ígérő hadovák kalapjába dobjam:

Bachot nem tud?

Passò tra la gente solitaria del caffè

si fermò nel fumo delle sigarette

presso il tavolo degli innamorati dalle mani sudate

sistemò il violino sotto il mento

e cominciò a suonare delle canzoncine stomachevoli

per elemosinare annoiato anche

in questa bettola dopo tutte le altre.

I vecchietti e le coppie innamorate

dondolavano la testa

al ritmo delle canzoncine in voga

come ragazzini i recipienti al mattino

finché qualcuno non fa cenno al violinista:

Conosce Bach?

e nel fumo la luce di una fuga cominciò ad aleggiare.

Dopodiché ad elemosinare gli passò la voglia

e portò via la luce dal fumo senza salutare.

*

Or’

ascoltando le sparute canzoni del mondo

stringo le monete di una frase

per buttarle nel cappello dei chiacchieroni

che promettono felicità ed amori sbagliati.

Conosce Bach?