Kormos István: Crveni delfni me vuku (Vonszolnak piros delfinek in Serbian)

vonszolnak piros delfnek koromtengeren éjszaka

partra kicsapnak az a part szívem leomlott partfala

álmaim-rakta házadig onnan vakon is elmegyek

de kapud nyitott – kés-kapu ablakon küldő fényjelek

s kezek kezek kezek kezek küldő kezek taszítanak

hangtalan hang eresszelek hangtalan hang elhagyjalak

gyerekkorodba nem hagyod magadat visszarántani

vergődnek csak homlokodon kérlelő szavam szárnyai

szemed nem-lehet-fényei elmondják ami mondhatatlan

hogy nem leszek hogy nem leszek kerékbe tört nevetés csattan

jövőnk a halvaszületett koromtengereken libeg

felfalják piros lovaim kik vonszoltak a delfinek

egy árva kutyaugatás nem engem szólít nevemen

fenn salétromos menny ragyog hűvösen lehajtom fejem

cella-magány jön hallgatok ki voltam istenek fia

alámerült Atlantiszom Párizs Marlotte Normandia

crveni delfni me vuku po garnom moru u noć

na srušenu obalu mog srca bacaju me u ponoć

i slep ću stići do tvog snovidnog doma

ali na prozoru su znaci – sečiva-vrata me čekaju

i ruke ruke ruke ruke odbijanja me guraju

pusti me napusti me šapat nečujnih glasova

ne dozvoljavaš da te povučem u doba detinjstva

moje molbe se na tvom čelu slomljenih krila muče

o neizrecivom u očima ne-može-blesak priča

da me neće biti da me neće biti na točak razapeti grohot tvrdi

naša budućnost na mrtvorođenom garnom moru lebdi

proždire je crveni at delfn koji me tegli

samotni lavež psa meni nepoznatog pozdravlja

gore hladno sjaji šalitrasto nebo pognuta mi je glava

usamljenost samice dolazi ćutim ja bivši sin bogova

tone moja Atlantida Pariz Marlot Normandia