Szőlő, bor, drágakő, asszony
Sajátságos, hogy a szőlő és a bor nem fedi egymást. A finom szőlőből nem mindig
a legjobb bor készül. Most nincs szó a chasselas szőlőről, a kommersz, úgynevezett
csemegéről, amely számomra sohasem tudott lényegeset mondani. A nemes Afuz Aliról,
a szőlőskertek királynőjéről, Matthias Jánosnéról, sőt a muscat otonelről, és
valamennyi szőlők királyáról a muscat black Hamburgról kívánok beszélni. A muscat
otonelt kivéve bornak szinte egyik sem alkalmas. Az evésre jelentéktelenebb
szőlőkből készül a jó bor. Somlón megkóstoltam az ősi somlai tőke fürtjét. Úgy
szemre szép volt, csaknem egészen fehéres zöld, nagy, gömbölyű szemű, áttetszően
opálos és üveges, de izéről semmi különöset nem tudok mondani. A Földközi-tengeren
elég gyakran tapasztaltam, hogy a jelentéktelen szőlőkből készülnek a jobb borok.
Egyszer valósággal megdöbbentem. A tőkén alig borsó nagyságú szemekből álló
ritkás fürt. Beteg ez a szőlő, kérdeztem. Megkóstoltam, elég édes volt, de furcsa,
pótkávé ízzel. Héja vastag, és rágós. A dalmát nagyot nevetett. Bort hozott
és megkínált. Ebben a pillanatban jutott eszembe, hogy az ivás mennyivel erotikusabb,
mint az evés. Az ivás a szerelem legközelebbi rokona. A bor olyan volt, mint
a cseppfolyós csók.
Most az egyik legszebb bormeditációmról szeretnék beszélni. A berényi kertek
között történt, a pince mellett, a nagy diófa alatt ültem a kőpadon, és kiláttam
a tóra. Szemben a Badacsony, a Gulács, a révfülöpi dombok és Szigliget. Forró
délutánvolt. Egész délelőtt fürödtem, aztán ebédeltem, és kis pihenés után kijöttem
ide olvasni. De a könyv mellettem feküdt érintetlen, és csak bámultam a nyarat.
A tőkéken a szőlő már érlelődött. Ez rizling. Az ott szilváni. Amaz otelló.
Burgundi, mézes fehér, portói, milyen különös, gondoltam akkor, hogy ez a sok
inkognitó jelenés, ez mind Egy, de értéke éppen abban van, hogy mindegyik csak
utánozhatatlanul önmaga, és semmi más. A szőlők és a borok olyanok, mint a drágakövek.
Az egyetlen Egy jelenései. De mindegyik az Egynek más és más spirituális esszenciája.
Elkezdtem összehasonlítani a smaragdot, a rubint, a topázt, az ametisztet, a
karneolt, a gyémántot a neki megfelelő borral. Nem tagadom, hogy ebben a tevékenységemben
rendkívüli segítségemre volt a nő. Mint mindig és mindenben, amikor a spirituális
esszenciák határtalan változatosságáról tűnődtem. A drágakövek sem egyebek,
mint asszonyok és leányok, inkognitó jelenések, szépségüknek csak ezt az egyetlenegy
tulajdonságát, a ragyogó bűvöletet tartották meg. Ez a varázslatuk. De a varázslatot
nem szabad szemfényvesztés értelmében venni, hanem mint természetes mágiát.
Ez bennük a valóságos lény. Ez az esszencia. Ha tehetném, például megtenném,
hogy egy szép leányból spirituális lényét kivonnám és egészen addig tisztítanám,
sűríteném, desztillálnám, szűrném, kristályosítanám, amíg elmúlhatatlan és tömény
esszenciáját megkapnám. Minden szép nőből végül is drágakövet lehetne készíteni,
vagy bort. De akkor nem kristályosítani kellene, hanem feloldani. A drágakövet
úgy használnám, hogy aranyba foglalnám és esszenciáját a szememen keresztül
magamba szívnám. A bort természetesen úgy, hogy meginnám. A Zsoltár azt mondja:
Kóstoljátok meg és lássatok. – Persze az lenne a legjobb, ha a drágakövet, amikor
akarom, átváltoztathatnám nővé, kigyönyörködném magam benne, aztán újra átváltoztatnám
és meginnám, végül ismét drágakő lenne és sose fogyna el. Volna zafír és ametiszt
és gyöngy és gyémánt és smaragd és topáz asszonyom és borom.
Mámoranatómiám főtétele: minden mámor gyökere a szerelem. A bor folyékony szerelem,
a drágakő kristályosodott szerelem, a nő az élő szerelemlény. Ha még hozzáteszem
a virágot és a muzsikát, akkor tudom, hogy ez a szerelem színekben ragyog és
énekel és illatozik és él és megehetem és megihatom.
Az alkimisták azt mondják, hogy a drágakő nem egyéb, mint az eredeti teremtésben
élt tiszta szellemlény, vagyis angyal, de amikor az ember bűnbe esett, az anyagba
magával rántotta. Kővé változott. Ragyogó tisztaságát azonban, mint kő is megtartotta.
Ez az elmélet fedi az én teóriámat arról, hogy a borokban és szőlőkben tulajdonképpen
szellemi olajok laknak s ezek géniuszok.
Így üldögéltem és meditáltam a berényi kertekben, s amikor napnyugtakor hazafelé
indultam, sikerült a termékeny délutánt vidám csattanóval befejezni. Az út mellett
nova szőlőtőkét pillantottam meg. Az első percben meghökkentem. Hát ez ugyan
miféle drágakő? Abban a pillanatban rájöttem, hogy a bor teljes világ, és mint
minden teljes világ, mint például a nő, a gonosznak, az aljasnak, a sötét pokloknak
is helyet ad, és kell adjon. A novaszőlő és a belőle készült maró, büdös, borszerű
folyadék nem egyéb, mint az ördög ügyefogyott próbálkozása, hogy ő is bort csináljon.
Soha ennél sikertelenebb kísérletet! A nova a puritánok, a pietisták, a vénkisasszonyok,
az agglegények bora, a kapzsi, a fösvény, az irigy, a komisz embereké. Egészséges
ember, ha szagát érzi, az orrát is befogja, s ha megkóstolja, eszeveszetten
köpködni kezd és addig kiáltozik, amíg valami rendes itallal száját ki nem öblíti.
Mondom, az ördög megirigyelte a Teremtő borművét, és elhatározta, hogy ő is
bort fog csinálni. Beletette sárga kapzsiságát, bosszúszomját, mérgét, pimaszságát,
grimaszait, gyáva alattomosságát, komikus nyomorékságát, minden ügyefogyott
olaját, és hihetetlenül bőtermővé tette. A nova tényleg legalább hússzor annyi
szőlőt terem, mint a nemes tőke. De kinek? A kapzsinak és a fösvénynek, akinek
csak az a fontos, hogy soksoksok legyen.
Engem nem csapsz be, szóltam a szőlőhöz. Tudom, hogy a borhoz tartozik az is,
hogy büdös pokla legyen. Ez vagy te. A te géniuszod a boszorkány. A te drágaköved
a húgykő. Amikor virágzol, ammóniákszagodra összegyűlnek a döglegyek. Te vagy
az ateista szőlő.
Megindultam hazafelé, és azon tűnődtem, hogy vacsorához milyen bort fogok inni.
Aztán még eszembe jutott valami. Ez már nem tartozik a szőlőre, mert ezt nem
szőlőből készítik. Ez a hamis bor. Ez a derített, ólomcukros, szirupos pancs,
a legordenárébb merénylet, aminél csak egy iszonyúbb van, a hamisított, a kifestett,
nyafogó, kiállhatatlan, hazug, alattomos, kéjsóvár, pénzéhes, hisztérikus nőszemély.
