Kassák Lajos: Robovi (Rabszolgák in Serbian)

Idegen emberek között jártam, akik a halálról és szerelemről énekeltek.
Nehéz szagú, sötét műhelyekben dolgoztak ezek az emberek és énekeltek;
hajót vontattak a kikötőben és énekeltek,
gépek pedálját taposták és énekeltek
s ha némi szabad idejük maradt, akkor is énekeltek,
összefont karokkal álltak magányosan s a halálról és szerelemről énekeltek.

Miért vagytok ilyen szomorúak testvérek, kérdeztem tőlük
és miért vágyódtok így a szerelem után?
Ugyanúgy teszünk, mint a többi emberek, felelték.

Idegen emberek közt ismerkedtem meg testvéreimmel,
láttam, hogy ugyanolyanok, mint én s ugyanúgy élnek,
ahelyett, hogy jókedvvel munkálkodnának, baromi erőfeszítéssel dolgoznak;
ahelyett, hogy óvnák magukat a bajoktól, esztelenül szaporodnak,
győzők és egyben legyőzöttek,
szülnek és eltemetik halottaikat
s közben a halálról és szerelemről énekelnek.

Među strancima sam se kretao koji su o smrti i ljubavi pevali.
Ovi ljudi u vonjem ispunjenim, tamnim radionicama radili i pevali;
u lukama brodove teglili i pevali,
papučice mašina gazili i pevali,
kad su nešto slobodnog vremena imali i tad su pevali,
prekrštenim rukama usamljeno stajali i o smrti i ljubavi pevali.

Braćo, što ste tako tužni, pitao njih
i što čeznete tako za ljubav?
Ponašamo se isto tako kao drugi, odgovorili su.

Među strancima sam se upoznao s mojom braćom,
video da su isti kao ja, isto tako žive,
umesto da vedro deluju, kao stoka se naprežu kad rade;
umesto da se čuvaju od nedaća, nerazumno se množe,
pobednici su ujedno i pobeđeni,
rađaju i sahrane svoje pokojnike
i usput o smrti i ljubavi pevaju.