Kassák Lajos: 95 (U vis sam kamen bacio…) (95 (Egy követ dobtam a magasba…) in Serbian)

Egy követ dobtam a magasba és nem tért vissza a földre
kinyitottam egy kalitkát s a madár nem akart elszállni
emlékszem egy lányra akit soha nem láttam s hiába kérdezem milyen lehet a lány hogy többé nem tudom elfelejteni
árva gyermek vagyok én akit egy szál ingecskében itt felejtettek a város közepén
az idő múlik fölöttem s én egyhelyben forgok emlékeim hintáján
a sárga tarlókon szaladnak egykori pajtásaim s látni őket amint belerohannak a kék égbe
két béresember baktat napnyugat felé s egy aranykerék gurul a fejük fölött
később az édesanyámat is megismerem kosár tiszta ruhával a fején éppen a városba tart
így adom össze a világot aztán széttöröm és elosztom akár a frissensült kenyeret
de hol van a lány kérdezem az ismeretlen akire olyan mélyről emlékszem
süket a tér csak egy fa emelkedik a pusztában acélsövénnyel a dereka körül
s lehet hogy a lány ott áll a nagy fa alatt
de a nagy fa nagy sárga rózsákat virágzik
és eltakarja serdülő kedvesem.

U vis sam kamen bacio i na zemlju nije se vratio
otvorio sam krletku a ptica nije htela odleteti
sećam se devojke koju nikad nisam video i uzalud se pitam kakva je ta devojka koju više ne mogu zaboraviti
siroče sam koga su u jednoj košuljici u sredini grada ostavili
prolazi vreme a ja na jednom mestu u vrtešci mojih uspomena se vrtim
negdašnji moji drugari na žutim trnjicima trčkaraju i moguće ih je videti kako u plavet jure
prema zapadu dva težaka koračaju a iznad njihovih glava zlatan kolut se kotrlja
kasnije i majku upoznajem na glavi sa čistim rubljem punom košarom upravo u grad ide
ovako slažem svet pa razbijem i poput sveže pečenog hleba podelim
ali pitam se gde je ta nepoznata devojka koja mi je u dubokom sećanju
gluh je trg u pustaru oko struka s čeličnim okovom tek jedno drvo se vine
i moguće je da ta devojka ispod velikog drveta stoji
ali na tom velikom drvetu velike žute ruže cvetaju
i zaklanja moju mladu draganu.