Kassák Lajos: 64 (Na crnom trapezu…) (64 (Fekete trapézon repülnek…) in Serbian)

Fekete trapézon repülnek el vágyaim és a hangok amik szerelmem árnyékában fakadnak
úgy látszik végleg elfelejtettem a házat ahol jó szüleim élnek
ó fénytornyok és fénysebek
nehéz nekem a tetszhalott gyermek a fájdalom és gyűlölet felhői esőznek
a vámőrre figyelmeztetlek aki szörnyethalt München kapui előtt
tudod-e még ki menydörög a lemezplatni mögött
esténként hazamenni a meredek lépcsőházban így csukódik össze fölöttem az idő érzem ahogy a szél megfagy a gyékényen
és nem aludni nagyon sokáig nem aludni reggelig nem aludni másnap délig nem aludni egyáltalában nem aludni
csak feküdni az ágyon elgyűrt ingben és megkeményedett ábrázattal
a sárga tehén közben hétszer átmegy a kerten
pam pamm
üvegen gurulnak könnyeim
egy kardcsőrű madár megölte hűséges szolgámat
most az asszony felé fordulok hogy átadjam kinyílt virágaim
nem ismer meg
a szomszéd lakkozott asztalkája áll közöttünk
hogyan is kerültem hát idáig.

Moje čežnje i glasovi koje u senci ljubavi niču na crnom trapezu isčezavaju
izgleda konačno sam onu kuću gde mi dragi roditelji žive zaboravio
o zvonici od svetla i ožiljci od svetla
teško mi je kiša iz oblaka obamrlog deteta bola i mržnje pada
upozoravam te na carinika koji je ispred kapije Minhena mrtav na mestu ostao
znaš li ko još grmi iza štednjaka
svako veče kući se vratiti vreme nad mnom u strmom stubištu se zatvara osećam kako se na rogozini vetar sledi
i jako dugo ne spavati ne spavati do jutra ne spavati do podne drugog dana uopšte ne spavati ne spavati
tek u izgužvanoj košulji otvrdnulim izrazom na krevetu ležati
u međuvremenu žuta krava vrt sedam puta pregazi
pam pamm¹
suze mi se na staklu valjaju
moju vernu slugu je jedna ptica sa kljunom sablje ubila
sad prema ženi se okrećem da predam moje rascvalo cveće
ne prepoznaje me
između nas lakiran stol suseda stoji
pa kako sam uopšte dotle dospeo.
 
¹ – izmišljene reči Lajoša Kašaka