Radnóti Miklós: Yesterday & today (Tegnap és ma in English)

Tegnap

hűs eső szitált s a térdelő

bokorból bíborban bútt elő

és lassan vonult a réten át

két fölpattant ajku szerető;

és ma

bősz ágyuk, tapadó kerekekkel,

gőzölgő katonák jöttek reggel,

homlokukat rohamsisak ótta,

erős illatok szálltak utánuk,

férfisorsunk nehéz lobogója.

(Jaj szőke gyerekkor, de messzire szálltál!

ó, hóhaju vénség, téged sem érlek el!

a költő bokáig csúszós vérben áll már

s minden énekében utolsót énekel.)

1936

Yesterday,

two sizzling lovers with peach-ripe lips

emerged from the kneeling shrubs in the cooling

drizzle and, leaning each to each,

walked past, proceeding across the meadow;

and today,

ferocious cannon with muddy wheels

emerged at daybreak with steaming soldiers –

grey combat helmets protecting their skulls,

strong, heavy odours dragged by their bodies:

the flags their of urgent, male loneliness.

(Oh, seedling blond childhood, how far you have passed!

oh, dove-white old age, I will never reach you!

the poet stands knee-deep in slippery blood

and each song he sings is always his last.)