Juhász Gyula: Kakva je bila (Milyen volt… in Serbian)

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már.
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Njene zlatne kose više se ne sećam,
Ali znam da su njive u zlatnom sjaju
Kad žutim klasovima leto dozreva
I u tom žutilu opet znam za nju.
 
Azura njenog oka više se ne sećam,
Ali jesenje nebo kad se otvori,
U septembarskom klonulom pozdravu
Sjaj njenog oka katkad me pogodi.
 
Ni njenog svilenog glasa više se ne sećam,
Ali u proleće kad livada uzdiše,
Osećam, iz dalekog, nebeskog proleća
Do mene Anin nežan glas dopire.